Zenélni...

Válogatás Pongrácz Zoltán a zene történetéről szóló előadásaiból 12. rész


2013. június 20. 15:52

A kiváló zeneszerző, karnagy és pedagógus 1961-64 között tartott előadásaiból wikipedia-án  Terckvart  által 2003-ban közétett anyag részletes információt tartalmaz.

 

A magyar zene története [szerkesztés]
Az ősmagyarok zenéjéről nem sokat tudunk. Ismerjük Eckehardt feljegyzését a szentgalleni kalandról, melyben leírja, hogy Heribald barát füle hallatára oly sajátságosan kiabáltak isteneikhez (926), a Gellért-legendát a lisztet kézimalmon örlő, éneklő magyar leányról (lásd: Magyarok szimfóniája). A „magyar zene” fogalma alatt sokáig mást értettek. Csak az etnográfia segítségével, és a népzenekutatás alapján nyertünk betekintést a valódi magyar zenébe.
Ekkor derült ki, hogy a régi magyar dalok pentaton rendszerűek, kvintváltó szerkezetűek, ezért hatottak idegenül az európai fül számára.
Későbbi zenénkről is keveset tudunk. A honfoglalás után is volt a magyarságnak zenéje, de az akkori zeneértők és írástudók nem írták le a pogánykori dalokat. 1000-1500 között énekmondók működtek, akik különféle nevek alatt ismeretesek: kobzos, lantos, hegedős, sípos, igric, trafátor, regős. (Emlékezzünk a görög aoidoszokra vagy a nyugati zsonglórökre.) Régi királyok maguk dolgoztak fel ősi témákat. A trafátorok - tréfacsinálók - lakomák alkalmával vidám dalokat adtak elő. Írásos feljegyzés nem maradt! Dalaik szájról-szájra terjedhettek csak, mivel nem tudtak írni. „Az énekmondók csacska énekei nem méltók a feljegyzésre.” Társadalmi helyzetük alacsony volt - cseléd, jobbágy. Néha egy-egy lantost a király nemessé léptetett elő, így alakulhattak ki ilyen helységnevek: Igrici, Igricfalva.
 
Egyházi zene [szerkesztés]
A templomokban latin gregoriánt énekeltek. 1400 körül kezd kialakulni a magyar egyházi zene.
  1. Gregorián énekeket magyar nyelvre fordítottak, a szöveg miatt ritmusváltozás következett be.
  2. Gregorián dallamokra új magyar szövegeket írtak.
  3. Elmaradt a gregorián melódia és a magyar vershez új dallam keletkezett, mely gregorián-hatás alatt állt. Innen van, hogy a magyar népdalokban, népénekekben sok a modális hangnem.
Az első írásos emlék - szöveg és kotta - Pominóczky Fülöp minorita szerzetestől származik. Kéziratos Manuale-jának könyvtáblájára jegyezte fel, amint egy ’falusi bátya’ megmutatja utat-kereső urának, hogy merre kell mennie.
Zenetörténeti példa-12.jpg
1520-tól, ha gyéren is, vannak adataink. Már Luther után 6 évvel, a reformáció hatására a templomokban a nyelv nemzetivé vált, magyarul énekeltek. Kialakul a korál-irodalom. Ez hosszú ideig tartó fejlődés, eleinte látszanak a gregorián nyomai. 100 év múlva már nagy számú korált énekeltek a protestáns egyházakban. Magyarországon a protestánsok kiadták Gellei Katona István Öreg graduál c. gyűjteményét. Ezek részben gregorián őstípusok, részben francia kálvinista hatások alatt álló énekek, melyek sok magyar vonatkozással bírnak.
Ellenhatásként a katolikus templomokban is megindult a nemzeti nyelven éneklés, katolikus magyar énekeskönyvek jelentek meg. Ilyenek Kisdi Benedek: Cantus catholiciNáray György: Lyra coelestis;Ilyés István: Soltári és halottas énekek. Ez valóságos kincsesbányája a magyar zenének abban az időben - és később is! Ezekben sok a közös anyag, mert voltak olyanok, melyeket a protestánsok és katolikusok is énekeltek - ma is van ilyen. Jellemzőik: magyar melódiavezetés, magyar ritmikai és hangsúlyviszonyok, prozódia. Hasonlóság a népzenével.
Világi zene [szerkesztés]
Tinódi Lantos Sebestyén (1505-10k.-1556) a magyar históriás énekirodalom legnagyobb alakja, a régi énekmondók utódja. Nagy különbség volt közöttük, mert előbbiek képzetlenek, Tinódi viszont művelt ember volt, kottaolvasáshoz és íráshoz értett. Maga írta és adta elő műveit. A históriás ének a jelen eseményeit tartalmazza, az újságot helyettesíti. T. értesüléseket szerzett a végvári harcokról és más eseményekről. Ezeket adta elő a lehető legtöbb helyen, a hallgatóság és utódaik tanulságára. Semmit nem írt le, amit nem ismert. Valóban megtörtént dolgokról énekelt. Ezért szövegei történelmi kútforrások. Versei poétikai szempontból gyengék. Mind a négy sora rímes, ige igével, főnév főnévvel rímel. Ez a legprimitívebb rímfaragás, de ha ez sem ment, akkor jött a „vala”. Históriás énekei zeneileg azonban egész magas fokon állnak. Kora népdalanyagát is ismerte, de sokat merített a nyugati műzenéből. Onnan eredő dallamfordulatok, ritmusképletek nála jelennek meg először.
Krónika c. gyűjteményében 23 dallam található, Kolozsvárott adták ki. A zene szempontjából fontos kútfő, azonban nem lehet jól olvasni, mert Tinódi nem használt kulcsokat, úgy olvashatjuk, ahogyan akarjuk. Néhány dallam pontos megfejtése a folklór révén lehetséges. Ezek a dalok fennmaradtak a népdalokban, esetleg új szöveg került a dallam alá.
Az 1600-as évek jellegzetessége a hajdútánc. (A hajdúk ökörhajcsárok voltak. Városról városra, vidékről vidékre, sőt más országokba is elhajtották a rájuk bízott marhacsordákat. Vándorlásuk közben letáboroztak, megpihentek, s e közben énekeltek-táncoltak. A török hódítások miatt rablóbandákká szerveződtek, üldözték őket, ezért zsoldosnak szegődtek Bethlen Gábor, majd Bocskai István oldalán. Bocskai 1605.-ben mintegy 10 000 hajdút letelepített és nemesi rangra emelte őket. A hajdúk táncait rajzokból és Brow angol utazó leírásaiból ismerjük. Mindkét kezükben kardot tartottak, amit összeütögettek, ennek következtében nagy csörömpölés keletkezett. Levegőbe ugrottak, guggolva táncoltak. Táncaikat dudaszóval kísérték és énekeltek. Az első két sor moll-, a második két sor dúr-hangnemű, a cezúra mimden sorban: 1. Ezeket a táncokat külföldön is megismerték, s ott 1750 után ungaresca lett a neve a hajdúk táncának.
Zenetörténeti példa-13.jpg
1600-1800-ig a szerelmi költészet termékeit Virágénekek-nek nevezték. A papok ezeket erkölcstelennek tartották, Pázmány Péter „undok virágénekek”-nek mondta. A pápai református kollégium 1789-ben hozott határozata: „fajtalan énekeknek írogatási és dallási keményen tiltatnak”. Ez az oka, hogy csak kézírásban terjedhettek, nem lehetett kinyomtatni. Azért nevezték így, mert a dalokban neveket virágok nevével helyettesítették - lásd: virágnyelv. Piros rózsa pl. a menyasszony és a vőlegény jelképe volt, megszólítás: gyöngyvirágom, stb. (Ej, haj, gyöngyvirág!) Más országokban is divat volt ez, de inkább állatszimbolikával éltek. Ez bizonyos esetekben hozzánk is átjutott, így került pl. a galambom megszólítás a magyar népdalokba.
Ebben az időben a magyar műzene is kezdett nyugati minták alapján formálódni. Nagy részük az un. virginál-zene. (A virginál kisméretű billentyűs hangszer, a csembaló őse, melyen főleg fiatal leányok játszottak.) Gyűjteményekben maradtak ránk.
Hofgreff-gyűjtemény nagyrészt históriás énekeket tartalmaz, a Lőcsei tabulatúrás könyv-ben nem hangjegyekkel, hanem fogásokkal vannak lejegyezve a darabok. Ilyenek még a soproni Stark-féle virginálkönyv"Apponyi hangjegy kézikönyv. Legjelentősebb a Kájoni-kódex, melyben sok magyar főúri ház tánc-zenéi - pl. Apor Lázár tánca - és népi táncdallamok virginál-feldolgozásban, valamint művészi egyházi zenék - Viadana-, Schütz-művek - kaptak helyet. Kájoni János (1629.-1687.) a csíki ferences rendház főnöke.
Kollégiumi Zene [szerkesztés]
A műzene felé orientálódás - a többszólamú kóruséneklés - a református kollégiumokban, Pápán, Sárospatakon, Debrecenben kezdődik. Az 1700-as években kialakul egy sajátos kollégiumi stílus, mely 4-500 évvel van lemaradva az európai műzenétől. Itt ekkor kezdik alkalmazni a régi nyugateurópai harmonizálási technikát - pl. fauxbourdon - az egyházi énekekben, hajdútáncokban, virginál-zenében.
A cantus firmus feldolgozásmódja egész különleges. A dallam a tenorban van, alatta a basszus, fölötte az alt és a supremus. A hangközöket nagyon fontosnak tartották, ezért volt egy 5. szólam is, mely együtt haladt a tenorral. Ha valahol kimaradt a terc, ez a szólam énekelte be, de utána visszatért eredeti dallamába. E szólam neve con-cantus. Ha esetleg még így is üres maradt a hangzás, szükség volt egy 6. szólamra, mely az alttal haladt együtt, s onnan tért ki szükség esetén. E körülmények miatt az is meg volt állapítva, hány ember énekelhet egy szólamban, s hol kell állnia.
Az írásmód is sajátságos volt. Néhol 8, 10, 11 soros kottarendszerbe írtak, de minden szólam egy sorban volt, e miatt minden szólamnak megvolt a saját hangjegye, mely lehetett kocka-forma ,#, x, vagy .(pont) is. Kulcs és ritmusjelzés nincs, a vers lüktetése vitte előre az éneket. Ennek a technikáját Maróthy György (1715.-1744.), a debreceni református kollégium fiatal tanára írta le Harmóniás éneklés c. könyvében.
Esterházy Pál [szerkesztés]
A kollégiumi zene feltétlenül szükséges, hasznos a magyar zene előrehaladásában, de kezdetleges volt. Sokkal előrehaladottabb emlék Esterházy Pál (1635. Kismarton-1713. uo.) herceg Harmonia Caelestis-e. E művelt zeneszerző magáévá tette az európai technikát. Említett műve tartalmaz egyszólamú dalt orgonakísérettel, barokk technikával készült énekkari műveket, hangszeres darabokat, kantátákat - ilyen a Cur fles Jesu kantáta szoprán hangra, zenekarral, kontinuóval, a zenekari összeállítás más és más. A Harmonia Caelestis részben feldolgozás, sok helyen használ fel cantus firmusnak magyar egyházi népéneket. Néha egyszólamú dalai váltak korálokká. Műveit nem ismerjük, mert kizárólag saját tetszésére komponált. Könyve halála után a család levéltárába került, és csak az I. világháború után került elő. Ez az egyetlen emlék, mely a magyar barokk-stílust művészi szinten képviseli.
Kuruc-zene [szerkesztés]
Az 1600-as évek vége felé, 1700-as évek kezdetén alakult ki az un. kuruc zene, a kuruc táborok énekelt és hangszeres zenéje, melynek művelői, szerzői kuruc katonák.
A kuruc zene jellemzői:
  1. Sok a rutén hatás.
  2. A fríg hangnemhez való vonzódás, mely akkor is megjelenik, ha a dallam 1., 2., 3. sora más hangnemben van, csak a 4. sor kap fríg zárlatot.
  3. A hangszeres zenében az un. „kvartszignál” - fanfár -, melyet tárogatón játszottak. A tárogató vagy fából készült hangszer rézfúvókával, vagy teljesen bronzból készült. Abban az időben ezzel adták le a hadi események különböző szignáljait. Neve akkor „török síp” volt.
E kor legkiemelkedőbb emléke a „Rákóczi-nóta”. Ennek kétféle formája volt:
  1. Énekelt alak,
  2. hangszeres alak. Kb. 7-8 énekes, és 2-3 hangszeres változat ismert. (A Rákóczi-induló kb. 100 évvel később keletkezett.)
Verbunkos zene [szerkesztés]
Az 1700-as évek vége felé alakul ki az első magyar zenei stílus, a Verbunkos zene. Die Werbung=toborzás. E német szóból ered a „toborzó zene” németes kifejezése. Mária Terézia idejétől a háborúhoz szükséges hadsereget katonák toborzása - verbuválása - útján szerezték be. (*Létezett ennél erőszakosabb módszer is, a „bekerítés” és „katonafogdosás”, amikor egy falut katonák bekerítettek és minden legényt elvittek katonának. Lásd: Bartók: Huszárnóta.) A verbuválás magyar módja: Nyalka huszárok katonai táncot jártak, a katona-életet dicsőítették, itatták a legényeket. Aki a káplárral kezet fogott, katona volt. Az erre vonatkozó törvényt 1715-ben hozták. Ez a „szerződés” kezdetben életfogytig szólt, később Mária Terézia és II. József 12 évre csökkentették, aztán fokozatosan továbbcsökkent. 1815 után a verbuválás kezdett megszűnni, mert minden megyének meghatározott számú katonát kellett kiállítania. Ha így nem sikerült a sereget létrehozni, akkor verbuváltak. Az utolsó verbuválás 1848-ban volt.
A toborzáshoz zene kellett, mégpedig lehetőleg rezesbanda. Ez a csehek művészetét tükrözi, mert ők kiválóak voltak ebben. A magyaroknak ez idegen volt, ezért állították a cigányt a verbunkos zenébe.
Fél évszázad alatt új verbunkos stílus jött létre, melynek felismerhető stílusjegyei vannak.
  1. Dúr és moll tonalitás - nyugati zene.
  2. Sajátságos pontozott ritmus - az első rövid és hangsúlyos, a második hosszú. Lombard ritmusnak is hívják, de az olaszoknál a hosszú hang a hangsúlyos.
  3. Triola kedvelése.
  4. Záradékokban un. bokázó ritmus - alsó és felső váltóhang.
  5. Cifrázatok, melyek a hegedű technikájából fakadnak.
  6. Hármas tagoltság - lassú, gyors, friss. Innen ered a mondás: „három a tánc”.
  7. Bővített szekund, szűkített szeptim hangközök.
Ez a zene szinte hozzánőtt a cigányokhoz. Az akkor működő két leghíresebb cigányzenész: Sugár és Hiripi.
1770-80 körül a verbunkos zene kezd a cigányok kezéből kikerülni. Tanult zenészek művelik már a verbunkos zenét.
Bengráf József az első tanult verbunkos szerző (1745-46. Neustadt a.d. Saale-1791. Pest), ki a budapesti belvárosi plébániatemplom karnagya. Szerzeményei közül itt megemlítünk 30 misét, 7 rekviemet, 6 vonósnégyest. Számunkra mégis a legjelentősebb műve: XII Magyar Tántzok Klavikordiumra valók, mert ez az egyik legrégebbi verbunkos-kiadvány.
Bihari János (1764. Nagyabony-1827. Pest) cigányszármazású. 1801-1802-ben kerül fel Pestre, ahol hamarosan megalapította 5 tagú - vonósok és cimbalom - zenekarát, melynek játékát Beethoven többször hallotta, egy dallamát felhasználta István-király c. nyitányában. B. J. a 19.sz. első évtizedeinek legjelentősebb magyar muzsikusa. Havasalföldön, Törökországban, Ausztriában szerepelt, mint ünnepelt magyar zeneszerző és hegedűművész. Liszt Ferenc is hallotta, és nagyra becsülte. Magyar Beethoven-ként emlegették az emberek. Mindig alkalmakra komponált. „Mikor a pénzem elfogyott”, „A fenséges magyar királyné koronázására” „Fiam halálára” c. műve nagyszabású gyászzene. Fennmaradt 86 verbunkja rendkívül gazdag invencióról és formaérzékről tesz tanúbizonyságot. Vannak népdalfeldolgozásai is. Ezek közül a legnevezetesebb:Csípd meg bogár a seggit, mely Széchenyi legkedveltebb dala volt. Valószínűleg Bihari szerezte a Rákóczi-indulót is. 1800-tól állandóan játszotta, nyomtatásban is megjelent. Erre Schell Miklós van írva, mint zeneszerző. Hangjegyíráshoz Bihari nem értett, barátai jegyezték le műveit. Schell valószínűleg B. játéka után kottázta le a Rákóczi-indulót, kisebb változtatásokat végzett rajta. Biharit Ferenc-császár nemesi rangra akarta emelni, de ő a bandájának kérte. A Rákóczi-indulónak többféle változata van, ezek közül választott Erkel és Berlioz.
Ha elemezzük, három réteg található benne:
  1. Tématöredékek a Rákóczi-nótából;
  2. Különféle tárogató-szignálok;
  3. Verbunkos-anyag - bokázó ritmusok a trióban.
Lavotta János (1764. Pusztafödémes-1820. Tálya) magyar hegedűművész és zeneszerző - nem cigány származású - 1792-93-ban a pestbudai magyar színjátszó társaság muzsikus-direktora. Ugyanolyan mértékben írt verbunkosokat, mint Bihari, de ő a verbunkos stílust átvitte a kamarazenébe, pl. vonósnégyesbe. Programcímeket adott műveinek.
Csermák Antal (1774.-1822. Veszprém) annak a virtuóz triásznak (Biharival és Lavottával együtt) a tagja, mely a 19.század évtizedeinek magyar zenéjében korszakos jelentőségűre emelkedett. Ő is a kamarazene felé viszi a verbunkost. Ők hárman tehát 1770 és 1830 között működtek.
Rózsavölgyi Márk (1787.v.89.-1848.) volt az, kit „a szabadság hegedűse”-ként emlegettek. Törekvései hasonlóak voltak elődeiéhez, de ő a verbunkost szvitszerű muzsikává változtatta a francia-négyes mintájára. Így jött létre a körmagyar. Ő az első csárdás-komponistánk.
Mint már említettük, az utolsó verbuválás 1848-ban volt. A verbunkos zene ezután kezdett megváltozni, szelídebb jellegű, hangulatú muzsikává vált. Ebben az időben keletkezett a csárdás és a palotás. A szegény ember a csárdában járta táncát, a gazdag ember pedig a palotákban - innen az elnevezés. Mindkettő eredete a verbunkos zene. A palotás a verbunkos színpadi és báltermi változata, kizárólag hangszeres zene. A csárdás szöveges zene. Nem népi tánc! Zenéjét és szövegét ismert emberek írták, főleg a nemesi osztály tagjai. Az énekelt csárdás lelassult, így születtek meg a hallgató nóták. A legtöbb hallgatót lehet csárdás-tempóban is játszani, ha ezt így tették, jött létre a friss, mely szintén csak hangszeres zene.
A népies műdal létrejötte és romlása [szerkesztés]
1850 és ’70 között alakult ki a fentiek következtében a népies műdal. Ennek célja ugyanaz, ami a népies költészeté, de nem tudták olyan magas fokon megvalósítani, mint amazt Petőfi. Távoli célként Schubert lebegett a szemük előtt. A népies műdal szerzői Szentirmay Elemér, Nyizsnyai Gusztáv, Szénfi Gusztáv, Beleznai Antal, Szerdahelyi József, stb. Távolabbi céljuk az önálló magyar zeneművészet létrehozása. Az első időszakban értékes dalok kerülnek ki kezeik alól.
A 80-as évek végén kezdődik meg a népies műdal romlása. Ettől kezdve iparszerű nótagyártás folyt, melyet félművelt muzsikusok vittek végbe, kikben a kellő ösztönösség éppúgy nem volt meg, amennyire hiányzott a zenei képzettség is. Giccsek keletkeztekÉpp ez indította Vikár Bélát, Bartókot és Kodályt a magyar népzene gyűjtésére.
A cigányzenészekről [szerkesztés]
A népies műdal legkiválóbb interpretátorai a cigányzenészek voltak. A cigányok Indiából származnak, a nagy népvándorlás idején érkeznek Európába, először Olasz- és Spanyolországba. Nálunk 1420 körül jelennek meg. Ekkor még nem muzsikusok, 1500 táján hallunk először muzsikus cigányokról - ezek Izabella-királyné lantos cigányai. Az első ismert név: Kármos - Tinódi említi. A cigányzenészek mindenütt környezetük zenéjét játszották az ott jellemző stílusban és hangszereken. Sajátos formuláik -harmónia, figuráció, díszítés - tesznek minden általuk játszott zenét cigányzenévé. A magyarországi cigányzenészek ’magyar módban’ a ma is ismert módon hegedültek, ’rác módban’ a húrokat oldalról a körmükkel érintették. Kármos így muzsikált.
Ami az együtteseket illeti, az 1700-as évek elején hódít mindjobban teret az 1 hegedűs-1 dudás összeállítás. Később a dudát felváltotta a cimbalom, majd mindhárom hangszer alkotta a trió-együttest. 1760-70 körül a legnépszerűbb a 2 hegedű + kisbőgő trió. Az első modern értelemben vett cigányzenekart Bihari alakította: 2 hegedű, klarinét, cimbalom, bőgő. Ez nőtt egyre tovább, 1840-50 körül már 20-24 tagú zenekarok voltak divatban, ezekben 2-3 rézfúvó és tárogató is helyet kapott. Ezek később kimaradtak, fokozatosan csökkent a vonósok száma is, de még 1900 táján is voltak 12-14 tagú cigányzenekarok. Manapság - ez alatt 1960-70 értendő - 4-5 ember játszik általában.
Ezt a zenei anyagot vették alapul Erkel és Liszt, amikor az önálló magyar zene létrehozásán dolgoztak.
(*Amikor ezt leírom - 2003. év -, sajnos az a helyzet, hogy cigányzenekar már alig létezik, pedig ma is vannak kiválóan, művészien játszó hegedűs, klarinétos, cimbalmos, bőgős cigányzenészek. Élvezet hallgatni pl. a 100 tagú cigányzenekart. De korcsmákban már szinte évtizedek óta nem szerződtetnek cigányzenészeket. Helyettük belépett az elektronikus gépzene, mely mindenekelőtt az alkalmazó számára jóval olcsóbb megoldás, de az a körülmény is előre tolta, hogy világszerte elterjedt. A muzsikálást a gépkezelés helyettesíti. Ennek „műveléséhez” tulajdonképpen nem is kell zenei képzettség, mert a beprogramozott zenéhez néhány gombot és billentyűt kell megnyomni a szintetizátoron - midőn először láttam és hallottam közelről, el sem akartam hinni -, és hatalmas telt hangzású akkordok szólalnak meg.)
Erkel Ferenc(1810. Gyula-1893. Budapest) a 19. sz. nagyjelentőségű magyar zeneszerzője, a leghíresebb magyar operakomponista. Ifjúsága a nemzeti fellendülés korszakára esett, valószínűleg ezért is választotta operáinak témáit a magyar történelemből.
Célja a magyar opera megteremtése. Kidolgozta a magyar operastílust. [7]. Első operája, a Bátori Mária teljesen az olasz opera nyomában halad. A Hunyadi László-ban ésBánk bán-ban már előtérbe lép a magyaros elem, de az olaszos alaphang és formabeosztás érződik. Ezekben az operákban feltűnik a verbunkos-jelleg - elsősorban a balett-részekben -, ám ez anakronisztikus jelenség, mert azokban a régi korokban a verbunkos még nem létezett. Kiütköznek a verbunkos tipikus figurái a La Grange áriábanis, melyet utólag illesztett be a Szilágyi Erzsébet szerepét játszó La Grange-asszony tiszteletére. Emlékezzünk vissza a verbunkos jellemzőire! Ezek itt csak körülveszik az olasz zenei alapot, nélkülük előttünk áll az olasz opera. A dúr és moll hangnem azonnali változása is gyakori, ami a magyar népzenére nem jellemző. A zene magyar jellege, magyarsága felületesnek tűnik.
magyar prozódiát nem tudta megoldani. Az alapminták mind olaszok, s ezek effektusai, ritmusai a magyar szövegre nem illettek, ezért sok helyen a zene és szöveg között egyensúlyzavarok vannak, a hangsúlyos szótagok hangsúlytalan hangra kerülnek. Ma már jó része át van írva, de ez nem mindenütt lehetséges.
Az operák közös sajátsága, hogy megölik a királyt, bár V. László csak erkölcsileg halott. Az akkori közönség megértette a célzást, a cenzúra pedig letiltotta az operát.
Mindezen negatívumok ellenére is óriási jelentőségű e két opera, mert ezzel jött létre a magyar nemzeti opera. Összesen kilenc operát írt Erkel. Három fia, László, Elek és Gyula szintén muzsikus volt. Kevés ideje maradt a komponálásra, mert megalapította a Magyar Filharmonikus Zenekart, s ez nagyon lefoglalta. Családi műhely alakult ki náluk, közösen írták az operákat. Ő maga először csak felvonásokat, később csak áriákat, esetleg témákat adott. Brankovics György c. operájába már az operaház zenekari tagjai is beledolgoztak. (Ennek mai - 1950/60-as évek - felújításainak politikai célzata is van.)
A Hunyadi László évében nyerte el a Bartay András, nemzeti színházi igazgató által Kölcsey Hymnusára kiírt pályázat első díját. Ünnepi nyitány-a nagyjából szonáta-formában szerkesztett, fő és melléktémája a Himnusz és a Szózat egy-egy motívuma. Zongoraműve a Rákóczi-induló.
Énekkari művei a „Liedertafel” stílusával kapcsolatosak. Céljuk az énekkari zene népszerűsítése. 1858-ban Erkel országos dalárda-karnagy. (*A Liedertafel 1809-ben Berlinben alapított 24 férfiból álló kör, melynek tagjai részben a Singakademia tagjai voltak. Ennek mintájára később máshol is alakultak ilyen dalos egyesületek, melyek egy idő utánSängerbunddá - dalosszövetséggé - egyesültek.)
Mosonyi Mihály (1814. Boldogasszonyfalva-1870. Pest) zeneszerző és zeneíró törekvései hasonlóak. 1860-ban mutatták be a Nemzeti Színházban Szép Ilonka c. két-felvonásos operáját, melyben a magyar műzenéről vallott eszméit valósította meg érett művészi koncepció keretében. Másik operája az Álmos. Egyéb művei: D-moll szimfóniaMagyarok tisztulása az Ung vizében - kantáta Kazinczy költeményére, zongoraművek.
Liszt Ferenc (1811. Doborján-1886. Bayreuth) a 19. század legnagyobb magyar zeneszerzője. Német eredetű családból származik, nem tudott jól magyarul beszélni. Ennek ellenére mindig magyarnak vallotta magát. Apja, L. Ádám az Esterházy-uradalom gazdatisztje volt, jó muzsikus. Fia tehetségét korán felfedezte, taníttatta. Nem hiába, mert már kilencéves korában, Sopronban, majd Pozsonyban hangversenyt adott. Élete első felében, mint zongoraművész világszerte nagy hírnevet szerzett magának. Ezen a téren Schubertre és Schumannra támaszkodott, egy ideig Karl Czerny (1791. Bécs-1857. Bécs), a világhírű osztrák zongorapedagógus volt tanára. A zongoratechnikát és előadó-művészetet addig nem látott magaslatra emelte.
Fölényes zongoratudása műveit olvasva vagy játszva is világosan feltűnik. Zongoraműveinek hangszíne igen csillogó, zenei mondanivalója mindamellett nagyon mély értelmű - sokkal mélyebb, mint Chopiné - és előremutató.
Année de Pélerinage - A vándorlás évei - sorozatában olaszországi és svájci élményeit fejezi ki, túlnyomórészt a hangulat és hangfestő programzene keretein belül.
H-moll szonátája már nem a régi formájú szonáta. Sok benne a fantáziaszerű rész. Parafrázisaiban (kifejtés) más szerzők műveinek fő motívumaiból lazán szőtt kompozíciót dolgoz ki. Consolations (vigasztalások) c. 6 zongoradarabja valóban a cím által megadott programját és feladatát teljesíti be.
Rapszódiák. Magyar rapszódiáiban zongorán különböző technikákat alkalmaz - cimbalom, tremoló, repetício -, anyaga főleg a népies műdal, de népdal is akad. Liszt még nem ismerhette az igazi magyar népdalt, a népies műdalt hitte magyar népdalnak. Nem ritkán fordul elő e virtuóz technikát igénylő zongoradarabokban a bővítet szekund hangköz, mely a verbunkosra és a cigányzenére mutat. Írt még 1 spanyol, és 1 román rapszódiát.
Magyar portrék c. sorozata - Petőfi, Deák, Széchenyi, stb. - rövid zongoraművek egymásutánja.
Késői zongoraművei már nem igényelnek csillogó technikát, viszont előremutatnak egészen a modern zenéig. Teljesen új hang jellemzi, elhagyja a dúr-moll rendszert, új harmóniai, distancia-jelenségek állnak elő - 8-10 terc egymás fölött -, dallamait hangközök szerint építi fel. Bartók ide kapcsolódik majd. Ide tartoznak: Csárdás obstiné(makacs), Csárdás macabre.
Új harmóniai jelenségek: