Zenélni...

Válogatás Pongrácz Zoltán a zene történetéről szóló előadásaiból 13. rész


2013. június 20. 15:54

A kiváló zeneszerző, karnagy és pedagógus 1961-64 között tartott előadásaiból wikipedia-án  Terckvart  által 2003-ban közétett anyag részletes információt tartalmaz.

 

20. századi folytatás [szerkesztés]

Hubay Jenő (1858. Budapest-1937. Budapest) világhírű hegedűművész, pedagógus és zeneszerző. Először atyja, Huber Károly tanította, majd hegedűtanulmányait Joachim Józsefnél folytatta. 23 éves korában a brüsszeli konzervatórium első hegedűtanára. Számára a legfontosabb a hegedűtechnika fejlesztése volt. Ezen a téren iskolát teremtett. A hegedűhangnak új színt adott.
Ma kétféle hegedűtechnikát tanítanak világszerte.
  1. Hubay-féle technika,
  2. Auer-féle technika.
Hubay Jenő volt a pesti Zeneakadémia 3. igazgatója.
Csárdajelenetek c. világhírű műve kb. olyan szerepet tölt be hegedűjáték terén, mint Liszt rapszódiái a zongora esetében. Operái kevés kivételt tekintve elavultak. Híres aCremonai hegedűs, a Karenina Anna és a Milói Vénusz. Félresikerült operája a Falu rossza. Két szimfóniája: Dante szimfónia, Petőfi szimfónia
Dohnányi Ernő [szerkesztés]
Dohnányi Ernő (1877. Pozsony-1960. New York) zongoraművész, karmester, zeneszerző. Zongorázni Thomán István tanítja, aki Liszt Ferenc tanítványa volt. A 20. század első felének legnagyobb Beethoven-játékosa. Zenei tanulmányai kezdetén megmutatkoznak zeneszerzői hajlamai. Zeneszerzést Koessler Jánosnál tanul. 19 éves korában zongora-kvartettjével Bösendorfer-díjat nyer. Mint komponista inkább a német utóromantikába kapcsolódik, és Brahms vonalát folytatja. A népzenét is felhasználja bizonyos mértékig.
Legismertebb műve a Ruralia hungarica, melyben magyar népdaltémákat alkalmaz. 7 tételes Zongoraszvitjét később 5 tételben meghangszereli. Egyik zenekari műve aSzimfonikus percekFisz-moll szvitje nemes veretű. D-moll szimfóniája zeneszerzői pályájának tetőpontját jelenti, egyedülálló a világirodalomban, minőségben Mozart Jupiter szimfóniájához hasonlítható. Expozíció után a zenekar egyik része ismétli az expozíciót, a többiek a kidolgozást intonálják. Kánon, rákkánon, és hasonló bonyolult zenei szerkezetek alkalmazása ellenére nem hat mesterkéltnek.
1923-ban Budapest főváros egyesítésének 50. évfordulóját ünnepelték. Dohnányit is felkérték - Bartók és Kodály mellett - erre az alkalomra illő zenemű komponálására. Ekkor írta Ünnepi nyitány c. művét.
Egyéb művei: Szegedi mise (solemnis), A tenor, Simona néni, A vajda tornya - székely tárgyú - (operák). Pierett fátyola (táncjáték), Változatok egy gyermekdalra - zongora-zenekar, Desz-dúr vonósnégyesBrácsaverseny. Rengeteg zongoradarab, dalok, népdalfeldolgozások.
Egy magyar zeneszerző-páros [szerkesztés]
Bartók Béla (1881. Nagyszentmiklós-1945. New York) zeneszerző, zongoraművész és zenekutató, az új magyar műzene egyik megteremtője. Atyját nyolcéves korában elveszítette - már ebben az időben kezd komponálni. Nagyszöllősön már tízéves korában nyilvánosan szerepel zongorajátékával. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban végzi, utána a budapesti Zeneakadémia növendékeként - 1904-ig - Koessler Jánosnál zeneszerzést tanul, zongoratanára Thomán István (volt Liszt-tanítvány).
Ebben az időben írt Kossuth c. szimfonikus költeménye és az 1905-ben befejezett I. zenekari szvitje tartoznak első alkotói korszakába, melyben még a késői romantika hatása alatt áll. Közben, mint zongoraművész sikerrel és sűrűn szerepel.
Behatóan tanulmányozza Liszt, Wagner és Richard Strauss műveit. Főleg utóbbi hatott komponálási műdszereire.
Döntő fordulatot jelent életében az ősi, addig szinte ismeretlen magyar népzenével való megismerkedése. A népdalgyűjtést 1905-ben kezdi meg, Kodály Zoltánnal egy időben. Népdalgyűjtési munkáját kiterjeszti a szlovák, román, majd később az arab (1913-ban) népzenére is. Közben 1907-ben Thomán utódaként kinevezik a zeneakadémia zongoratanárává.
Ekkor már új hang jelenik meg műveiben, mely alapját az említett népzenék képezik, de jelentős szerepet játszik ennek létrehozásában sajátos komponálási módszerének kialakítása.
Munkálkodásának ebben a korszakában születnek következő művei: Két portré14 bagatell2 román táncKét kép zenekarra és az 1. vonósnégyes, melynek megírása idején olyan ’végzetes’ stílussal állt elő, mely lényegét tekintve változatlan maradt a legkésőbbi művekig.
E műveinek új hangvétele, eddig szokatlan disszonanciái heves ellentmondást váltanak ki. Ennek oka az is, hogy az új stílusban írt művek előadására nincs alkalmas zenekar, így megszólaltatásuk tökéletlen. Ezért Bartók, Kodály s mások Új Magyar Zene Egyesület létrehozásán fáradoznak (1911), de lelkes törekvéseik meghiúsulnak. Bartók azonban tovább dolgozik, s megszületik egyfelvonásos operája, a Kékszakállú herceg vára - Bartók művei sorában talán a legelső, amely zenéjét teljes kiforrottságában tárja elénk - és táncjátéka, A fából faragott királyfi. Mindkettő Balázs Béla szövegére készült. Ettől kezdve műveire külföldön is felfigyelnek. Sorra születnek zongoradarabjai, kamarazene- és szimfonikus művei, s mellettük a Csodálatos Mandarin c. táncjáték.
1923-ban ünnepelték Budapest főváros egyesítésének 50. évfordulóját. Felkérték - Dohnányi és Kodály mellett - az alkalomhoz illő mű komponálására. Így született megTáncszvit c. műve, melyet az ünnepség keretében mutattak be. Még a 20-as években készülnek el: 1. és 2. zongoraverseny, 4. és 5. vonósnégyes, és a 30-as években az időszak legnagyobb alkotásai, a Cantata profana, a Zene húros- ütőhangszerekre és cselesztára (1936), valamint a két zongorára és ütőhangszerekre írt Szonáta (1937).
Utolsó, összefoglaló korszakát nyitja meg a Hegedűverseny. E korszak kimagasló alkotásai még: Divertimento, 6. vonósnégyes, Concerto, a szólóhegedűre írt Szonáta és a3. zongoraverseny. Ez utóbbi az első kettőhöz hasonlítva már lényegesen letisztultabb hangulatú, megnyugtató melódiákkal és harmóniákkal megnyugvást tükröző alkotás. Itt feltétlenül meg kell említeni, hogy Bartók utolsó műveit már Amerikában írta, ugyanis 1940-ben nyugdíjazását kérte és a Bartók-házaspár elhagyta Magyarországot. Fehérvérűség vitte el 1945 őszén.
Hogy Bartók művészetének lényegét a legmegfelelőbb módon jellemezzük, idézzük fel egy Denijs Dille zenetudós által feltett kérdésre adott válaszát: ”Az én vonósnégyeseim dallamvilága lényegében nem különbözik a népdaloktól, csak épp hogy foglalatuk szigorúbb. Úgy kell ismerni a népi dallamot, ahogyan mi ismerjük, s akkor tagadhatatlanul a meglévő távolság sem akkora.”
Bartók harmóniavilágába beletekintendő, vessük össze a régi időkből örökölt előzményekkel - kvintrokonság, funkciórendszer, stb. - és nézzük e kis ábrát:
Zenetörténeti példa-17.jpg




A legfelső sorban olvasható félhang-távolságok adják a Fibonacci-féle számsort, melynek bármely két egymás után következő számát összeadva - balról jobbra haladva - kapjuk a következőt (folytatható: 13, 21, 34 ….).Ez az aranymetszés, mely Bartók kromatikus technikájának a legfőbb ismertetőjele. A c-esz(3), esz-f(2) és f-asz(3) hangközök is ennek megfelelőek. Ha a pentaton hangsorra gondolunk, a la-so-mi fordulat képlete félhanglépésekkel mérve 2+3=5; do-la-so-mi képlete 3+2+3=8. Rendkívül tanulságos a Táncszvit aranymetszés-építkezése.
Zenetörténeti példa-14.jpg
És a legalsó sor? Ismert dolog, hogy Bartók legpregnánsabb hétfokú dallamai akusztikus-skálát (felhang-skálát) alkotnak. Példa rá a Kétzongorás szonáta, melynek fináléjában c-e-g hangzat felett c-d-e-fisz-g-a-b-c akusztikus hangsor lép fel. E hangsorban a nagyterc, tiszta kvint, természetes kisszeptim, az akusztikus bővített kvart és nagyszext dominál. Ez áll szemben az aranymetszés-rendszer kisterc-kvart-kisszext (3:5:8, c-esz-f-asz) világával. E két harmóniavilág annyira kiegészíti egymást, hogy a táblázatról leolvasható kromatikus skála aranymetszés- és akusztikus-skálára választható szét. Alkalmaz „terctornyokat”, valamint két szűkített szeptimet helyez egymás fölé szekund távolságra. Ezekből tetszés szerint lehet kivágásokat vagy fordításokat - mint a négyes-hangzatok esetében pl. a kvintszext vagy terckvart - alkalmazni. Így jöhet létre az α-akkord - mely kivágásaival (megfordításaival) együtt látható a függelékben – és a Bartók által sok esetben alkalmazott „Dúr-moll akkord.” (Mindezt Lendvai Ernő írta le Bartók dramaturgiája c. könyvében.)
Részletező bizonyítás nélkül ideírható, hogy Bartók a zenei formaalkotásban is alkalmazza az aranymetszés szerinti tagolást, mely a régi klasszikus dal- és egyéb formák tagolódásán (periódus 8 ütem, félperiódus 4 ütem, nagyperiódus 16 ütem, 2 és 3 tagú forma, stb.) módosít. A bartóki zene csúcspontjai az aranymetszés szerint jelennek meg. Ritmika tekintetében gyakran alkalmazza a bolgár ritmus változatait.
Nem feledkezett meg a zene művelőinek képzéséről. Számos zongoraművész került ki zongorista tanítványi közül. 1 zeneszerző(nő)-tanítványa volt. Zongoristák számára írta a 4 füzetből álló Gyermekeknek c. sorozatát, melyben elsősorban népdalokat dolgoz fel. Első kis zongoradarabját - Süssünk, süssünk valamit -, s az első füzetből jó néhányat már elsős zeneiskolás játszhatja, az utolsókhoz ennél jóval komolyabb tudás szükséges. Hasonló célzatú a Mikrokozmosz c. 153 zongoradarabot tartalmazó sorozat, mely ugyancsak a kezdőktől indul, és 6. kötete már művészi zongorázást igényel. (Ezt akkor kezdte komponálni, amikor Péter fiát zongorázni tanította.) E sorozat célja még ezen kívül, hogy a zongoristákat fokozatosan bevezesse saját stílusába. Apró (mikro) zenei elemekként lehet elsajátítani Bartók stílusát.
Végül nem hagyhatjuk ki az eddig még nem említett kórusműveit. Viszonylag kevés vegyeskari műve van. Legtöbbször hallható a Négy szlovák népdal. Igen kedveltekegyneműkari művei, melyek legtöbbje női- esetleg gyermekkarok által énekelve hangzik nagyszerűen, de vannak férfikórusok által is gyakran énekeltek.
Felsorolhatatlan itt Bartók könyveinek, cikkeinek, előadásainak száma, melyeket önmagáról, népzenéről, zenetörténetről, kortársakról írt. Teljesen szubjektív módon kiemelek hármat.
  1. Miért gyűjtsünk népzenét?
  2. Cigányzene? Magyar zene? (Magyar népdalok a német zeneműpiacon.)
  3. Magyar népi hangszerek. Román népzene. Szlovák népzene.
Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. A New York-i Columbia egyetem díszdoktorává avatta.
Bartók nem csupán a magyar zenetörténet legnagyobb alakja, de az egyetemes magyar kultúrának is legnagyobbja, és minden bizonnyal benne testesül meg a magyar kultúra eddig legjelentősebb hozzájárulása a világműveltséghez.
Kodály Zoltán (1882. Kecskemét-1967. Budapest) zeneszerző, tudós és nevelő. Szülei lelkes műkedvelők voltak, az apa - ki vasúti állomásfőnök volt - hegedült, édesanyja énekelt és zongorázott.
Már egyéves korában elköltöztek, először Szobra, aztán Galántára, majd később Nagyszombatba. Itt végezte gimnáziumi tanulmányait.
Saját erejéből megtanult hegedülni, gordonkázni és zongorázni, részt vett az iskolai énekkarban, zenekarban, kamaraegyütteseiben.
Idős korában mégis így nyilatkozott: „Számomra sohasem az volt a lényeges, hogy egy hangszeren játszani tudjak. Kezdettől fogva sokkal többet komponáltam, mint játszottam.”
Zeneirodalmi és technikai ismereteit, szinte minden irányítás nélkül a székesegyház kottatárában lelt partitúrákból sajátította el. Jeles érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarának hallgatója, az Eötvös kollégium tagja, s a Zeneakadémián Koessler János zeneszerzés-növendéke lett. 1904-ben kapta meg itt diplomáját, de utána még egy évet tovább tanult.
Magyar -német tanári oklevelet, majd bölcsészdoktori címet szerzett. Disszertációjának címe: A magyar népdal strófaszerkezete. E tanulmányát főleg a saját maga által gyűjtött népdalok elemzésére alapozta.
Bartók Bélával együtt szerkesztették és adták ki Magyar népdalok c. művüket, melyben 10-10 népdalhoz írtak zongorakíséretet. Nyári este c. zenekari művét 1906-ban mutatták be.
1907-ben Párizsba utazott, ahol többek között Charl-Maria Widor zeneszerző és orgonaművész révén ismerte meg Debussy műveit, mely nagy élményt jelentett számára, és nagymértékben hatott művészetére.
Ezután kinevezték a Zeneakadémia tanárává. Kodály 1910-ben lépett saját műveivel a közönség elé. Budapesten mutatták be op.2, 3 és 4 jelzésű műveit, Párizsban néhány zongoradarabja, Zürichben pedig I. vonósnégyese hangzott el.
Bartókkal együtt megalapították az Új Magyar Zeneegyesületet a modern művek megfelelő előadása céljából, de a közönség közönyén ez rövidesen megbukott. Ezért a 10-es években a népdalgyűjtésre és az anyag rendszerezésére fordították energiájukat. Kodálynak ezekben az években jelentek meg írásai a „Nyugat”-ban és a „Pesti Napló”-ban. Ezeknek legfontosabbjai a népzene jelentőségét méltató tárcák, valamint Bartók-elemzések.
A Tanácsköztársaság idején részt vett - Bartókkal és Dohnányival együtt - a Reinitz Béla által szervezett zenei direktórium munkájában. Ezért később fegyelmi eljárás alá vonták, és két évig nem folytathatta tanári működését sem.
Mindeközben nem hagyta abba a komponálást. A bécsi Universal Edition 1921-től folyamatosan jelentette meg műveit.
[8]
1923-ban Budapest egyesítése 50. évfordulójára felkérték - Dohnányival és Bartókkal együtt - zenemű megírására. Ekkor született meg, alig két hónap alatt, a Psalmus Hungaricus vegyeskarra, tenor-szólóra és zenekarra írott remekműve, mellyel átütő sikert aratott bel- és külföldön egyaránt. Ezt követően alkotta Háry János c. daljátékát (nem opera), abból később szvitet állított össze, mely az óta is nagy sikerrel járja a világot. Ezzel az volt a célja, hogy a magyar népdalt színpadra vigye. Ebben az évtizedben készült el a Székely-fonó. c. ’életkép’, mely a magyar népdal apoteózisa, célja ugyanaz, mint a Háryé. Marosszéki ráncok c. kompozícióját 1927-ben zongorára, 1930-ban zenekarra írta meg. Megbízásból készült, a bp.-i Filharmóniai Társaság fennállásának 80. évfordulójára, a Galántai táncok, mely a 18. század verbunkos zenéjéből meríti anyagát. A teljes életmű másik csúcsa - a Psalmus mellett - a Budavári Te Deum, melyet Buda töröktől való felszabadításának 250. évfordulójára írt.
E két nagyszabású alkotás jellemzői:
  1. Népdalnak nyoma sincs;
  2. Kimutathatók nyugateurópai műzenei elemek (gregorián, plagális harmonizálás, palestrinás kóruskezelés, bachi polifónia, pentatónia és a Bárdos Lajos által felfedezett heptatonia secunda)
  3. A Psalmus rondóforma, a Te Deum összetett, modern híd-forma. Mégis mindkettő a magyar népzene szellemét sugározza.
Ki kell itt térni a fentebb ugyan zárójelben említett, de Kodály művészetére nagymértékben jellemző heptatonia secunda kifejezés jelentésére és tartalmára. Elöljáróban utaljunk az ismert ötfokú és hétfokú hangrendszerre. Szaknyelven előbbi pentaton, utóbbi heptaton. Ez a dúr, dór, fríg, lyd, mixolyd, eol és lokriszi hangnemek együttese. Ez tehát a heptatonia prima. Kodálynál ezeken kívül más „modális hangnemek” is előfordulnak, mégpedig igen változatosan és gyakran. Ezek a következők - egyszerűség kedvéért a rendszert ’C’-alapra helyezve:
  1. Melodikus moll - C-d-esz-f-g-a-h-c (6. és 7. fok #) - régen használatos.
  2. Nápolyi dór - d-esz-f-g-a-h-c-d (2. fok b). - nagyszextes frig?
  3. Bő-kvintes líd - esz-f-g-a-h-c-d-esz (5. fok #) - ritkán használja.
  4. Akusztikus skála - f-g-a-h-c-d-esz-f (4. fok #, 7.fok b) - felhangos!
  5. Pikardiai eol - g-a-h-c-d-esz-f-g (3. fok #) - eol nagyterccel.
  6. Szűk-kvintes eol - a-h-c-d-esz-f-g-a (5. fok b) - ti-sor di-vel?
  7. Szűk-kvartos lokriszi - h-c-d-esz-f-g-a-h (4. fok b) - di-sor.

(felemelve=#, leszállítva=b)

Ahogyan a dúr hangsorban a hangközfelépítést 2-1/2-3-1/2 (két egész, egy fél, három egész, egy fél) formában szoktuk jelölni, ez bármelyik moduson ugyanígy megtehető - pl. a 3. modus: 4-1/2-1-1/2.

[9]
Zenetörténeti példa-15.jpg
Mesterünk változatos eszköztárában találhatók a mixtura-hangzatok (kevert) is. Önkényesen kiválasztott példákként említhetem Sírfelirat c. zongoraművét. Ebben ugyanazt a dallamot először kvartszext-, majd nónakkord sorozattal kíséri, később a mű megnyugtató befejezése céljából ismét a kvartszekszt-akkordokat használja. (Nem hiába tanulmányozta Debussy műveit.) Mély drámai érzelmeket tud így előidézni a hallgatóban.
Az amszterdami Concertgebouw-zenekar fennállásának 50. évfordulójára született a Fölszállott a páva c. zenekari variációsorozat (1939), melynek alapjául a magyar népzene legősibb rétegét választja. A Chicagói Filharmo- nikusok alapításának 50. évfordulójára írta a Concertot (1940).
E nagyszabású kompozícióin kívül méreteikben kisebbek is születtek. Ilyen a Missa brevis, melyet először csak orgonára írt, majd a háború alatt egy zárda pincéjében elbújva írt át vegyeskari-zenekari változatra (1945). A háború vége után a Cinka Pannát, majd a Kállai kettős c. - vegyeskar, 3 klarinét, 2 cimbalom, vonósok - kórusművét komponálta.
Dalokat, kamarazenei műveket és zongoradarabokat is írt szép számmal.
Elsőrendű feladatának tekintette a zenehallgatók táborának képzését, melyet magától értetődően az ifjúságnál kellett elkezdeni. A zenei írás-olvasás elsajátításával megszerezhető magasabb zenei kultúra létrehozása volt a célja.
Alapelve volt, hogy amit kottán leírva látunk, azt halljuk, s amit hallunk, azt képesek legyünk kottán leírva látni.(Lásd: Hindemith) Tekintsük át azokat a műveit, melyek e cél érdekében jöttek létre. 333 olvasógyakorlat; 15 kétszólamú énekgyakorlat; Énekeljünk tisztán; Bicinia Hungarica; 24 kis kánon a fekete billentyűkön; Ötfokú zene I-IV. Kétszólamú énekgyakorlatai még: 22, 33, 44, 55, 66 és 77 kétszólamú énekgyakorlat. De ide tartoznak még: Iskolai Énekgyűjtemény I-II; Szó-mi I-VIII; Tricinia; Énekeskönyv az ált. iskolák I-VIII. osztálya számára.
E kifejezetten pedagógiai célú művek mellett sorra alkotta meg kórusműveit.
Gyermekkarok - Gergely-járás, Egyetem-begyetem, Angyalok és pásztorok, stb.

Férfikarok - Huszt, Karádi nóták, Rabhazának fia, Isten csodája, stb.

Vegyeskarok - Este, Esti dal, Norvég leányok, Öregek, Jézus és a kufárok, Liszt Ferenchez, stb. E művek megfelelő előadásához képzett karvezető mellett a kórus tagjainak jó kottaolvasó készsége is szükségeltetik, vagyis a fentebb említett nevelő-munka célja itt teljesedik be.
Kodály kompozícióin túl világszerte ismerik tudományos, elemző munkásságának gyümölcseit. A Magyar Tudományos Akadémia elnökévé választotta (1946-49), háromszor kapott Kossuth-díjat, több egyetemen díszdoktorrá avatták - Oxford, Berlin, Toronto, stb. - és egyéb megtisztelő címeket, kitüntetéseket kapott.
Tudományos munkásságából emeljük ki Sajátságos dallamszerkezet a cseremisz népzenében tanulmányát (1934) és A magyar népzene c. monográfiáját (1937).
A Zeneművészeti Főiskola tanáraként osztályaiból számos hírneves zeneszerző, karmester, kórusvezető, zeneesztéta, tanár került ki - magam által ismert nevek száma meghaladja a 30 főt.
Munkásságát haláláig folytatta. Utolsó művei: Zrínyi szózata, Szimfónia, Mohács és Laudes organi (utóbbi halála előtti évben, 1966-ban).
Kodály Zoltán egyike századunk azon ritka alkotóinak, akik sokrétű tevékenységet fejtettek ki, és munkásságuk minden ágában maradandót alkottak. Mint zeneszerző, nem volt újító, hanem megőrző-összegző művész. „…..semmilyen kapcsolata sincsen az új atonális, bitonális és politonális zenékkel, még minden a tonális egyensúly elvén alapul benne. Nyelvezete mégis új, olyan dolgokat mond el, amelyeket nem mondottak még ki, s ezzel azt bizonyítja, hogy a tonális elv nem vesztette még el jogosultságát.” (Bartók)
Befejezésül még egy Bartók-idézet: „Ha azt kérdezik tőlem, mely művekben ölt testet a magyar szellem, azt kell rá felelnem, hogy Kodály műveiben. Ezek a művek: hitvallomás a magyar lélek mellett.”
Jegyzetek [szerkesztés]
  1.  P. de La Rue később élt, de a felhozott példa megfelel a fent leírtaknak.
  2.  A sorrend lehet pl. szoprán-tenor-alt-basszus, vagy bármi más.
  3.  A ’bar’ kifejezés a parat, barat, barant szó rövidítéséből származik, amely a bajvívásban a művészien kivitelezett védés neve volt. A dalszerzők analógiaként adaptálták bizonyos fajtájú igényes strófaformákra.
  4.  Az imitációról bővebben Palestrinánál
  5.  Bach előtt Heinrich Schütz (1585.-1672.) volt a német protetáns zene legnagyobb alakja. Schütz és Bach passiói már oratorium-passiok, melyekben nő-szólisták is vannak, vegyes kórus énekel zenekari- orgona- és csembaló-kontinuó kísérettel.
  6.  Christian Gottlob Neefe ( 1748 február 5. – 1798 január 28.) német operaszerző és karmester. Szászországban, Chemnitzben született. Tanulmányait a Lipcsei Egyetemen folytatta, ahol Johann Adam Hiller tanítványa volt, kinek a segítségével első komikus operáját komponálta. Később Bonnban udvari orgonista lett, majd Ludwig van Beethovent tanította. Beethoven első művei közül többnek a megalkotásában is segített. Legismertebb munkája az 1780-ban komponált Adelheit von Veltheim című német nyelvű zenei dráma volt. Dessauban halt meg.
  7.  A magyar opera kialakításával Ruzitska Ignác (1774.-1833.) zeneszerző és karmester már kísérletezett
  8.  Említsük meg: megtanulta a dán nyelvet, hogy tanulmányozhassa Jeppesen elemzését Palestrina stílusáról.
  9.  Bővebben érdeklődők számára ajánlom a :Heptatoniák cikk elolvasását is.