Zenélni...

Válogatás Pongrácz Zoltán a zene történetéről szóló előadásaiból 7. rész


2013. június 20. 15:27

A kiváló zeneszerző, karnagy és pedagógus 1961-64 között tartott előadásaiból wikipedia-án Terckvart által 2003-ban közétett anyag részletes információt tartalmaz.

 

Mannheimi iskola [szerkesztés]
A 18. sz. közepe táján Mannheimben karmesterek, zeneszerzők kiváló csoportja került össze. Teljesen új stílust indítottak el. Új formák, effektusok, műfajok, előadási módok alakultak ki, új hangszerek keletkeztek.
Itt jött létre a szimfónia mai értelemben. Háromtételes: gyors - lassú - gyors. Menüett nincs benne! Az első tétel szonáta-forma, mely szintén itt alakult ki. A szonáta-forma nagy háromrészes tagolás.
  1. Az expozíció-ban két téma mutatkozik be, melyek között hangulati és hangnemi ellentét áll fenn. A főtéma alaphangnemben, a melléktéma domináns, vagy párhuzamos hangnemben van. Az expozíciót kis coda zárja le. Következik a
  2. kidolgozás, melybe a Gluck-féle motivikus munkamód vonul be. E részben semmi nem köti a zeneszerzőt a témák kibontásának lehetőségeiben, de új témát nem hozhat, alaphangnemet záradékszerűen nem érinthet.
  3. repríz - visszatérés - azonos az expozícióval, de a melléktéma is alaphangnemben van.
A második tétel lassú, formája nincs megkötve. A harmadik tétel gyors tempójú rondo - körtánc. Ennek formája: A-B-A, mely ismétlődhet többször - a-b-a-c-a-d-…stb.- is, ezen ismétlődések között vannak az epizódok (b, c, d, stb.) - ezek fantáziaszerűek és modulálnak.
Mannheimben alakul ki a vonósnégyes is, mely ugyancsak háromtételes, és menüett nincs benne. Hangszerösszetétele nem mindig azonos a maival, van pl. 3 hegedű és 1 cselló.
Itt szűnik meg a concerto grosso, és előtérbe kerül a szólókoncert. Itt vonul be a hangszerek közé a klarinét, itt alakul ki a crescendo-decrescendo. Ennek előzménye Nápolyban a messa di voce, de ott a kísérő hangszerek megmaradtak a dinamikában, itt ezzel szemben az egész zenekar erősített vagy halkított.
Itt kezdett a kiszenekar kialakulni. A vonószenekarhoz társul 2 fuvola, 2 kürt, 2 fagott, stb., mely mellett még a cembalo-continuo is megmaradhat, de nem feltétlenül szükséges.
Itt jön létre a zenekari pedál - sok szólam -, mely elhagyható.
Legnagyobb mesterei: Johann Stamitz (1717.-1757.) és Franz Xaver Richter (1709.-1789.). Mindketten Mannheimben működtek, a bajor népzenére építették stílusukat. Mások is magukévá tették az elveket, mint például Luigi Boccherini (1743.-1805.) olasz csellista és zeneszerző, Johann Christian Bach (1735.-1782.), J.S. Bach legifjabb fia. Ebből az iskolából alakult ki a nagy bécsi klasszicizmus, melyben már az osztrák ’zenei dialektus’ uralkodik.
Bécsi klasszicizmus [szerkesztés]
A „klasszikus” szó művészetek terén való értelmezése: a forma és tartalom egyensúlya. A zenetörténetben, mint korábban említettük, több klasszikus korszak van. A klasszikus korszakok között átmeneti irányzatok szerzői törekednek az addigi formák megbontásával új formák, effektusok létrehozására. E törekvésekből aztán újabb klasszicizmus alakul ki, melynek kialakításában sokan vesznek részt, és vannak olyan szerzők, akik az új törekvéseket művészetükben összegzik, kivirágoztatják. A jelenleg tárgyalt stílus ilyen kiemelkedő alakjai Haydn, Mozart és Beethoven.
Joseph Haydn (1732. Rohrau - 1809. Bécs) Édesapja bognármester volt. Jó énekhangja révén a bécsi Sängerknaben-be - jelentése: Énekes fiúk, várkápolnai kórus volt - került, mely iskola is volt, s ott sokoldalú zenei képzést kapott. Kitűnt, mint szólóénekes és hangszerjátékos. Kamaszkorában mutált, 18 éves volt, amikor a Sängerknaben-ből kitették. Lukavetzbe került egy grófhoz, ahol rövid ideig karmester volt. Egy nagybátyja ajánlatára Eszterházy herceghez került, s nála Kismartonban 32 évet töltött, először mint másodkarmester, később első karmester. Ő vezette a zenekart, énekkart, ellátta a miséket, ünnepségeket és házi koncertező volt. Hosszú szolgálata után nyugdíjasként Bécsbe költözött. Időközben Londonban is működött.
Haydn a bécsi klasszicizmus első nagy mestere. Művészetében a forma és tartalom egyensúlyban van. A forma világosan kivehető, követhető. H. bővíti a szonáta-formát, a melléktéma után zárótémát is alkalmaz. Hangszerelése színes, a szólamok teljesen önállóak. Kialakul a kiszenekar tipikus formája. Hangvételére jellemző az osztrák népies hang, elsősorban a bécsi zenei dialektus. Magyaros vonatkozások is találhatók H. zenéjében, pl. a verbunkos. Helyenként idéz is magyar verbunkosokból - pl. Biharitól.
Legjelentősebb műfajai a szimfóniák és a vonósnégyesek. Újítása, hogy a tételek közé beiktatja a menüettet, mely régi francia, 3/4 ütemű udvari tánc néha egy negyed ütemelőzővel. Így szabvánnyá válik a négytételesség. A vonósnégyes nála alakul ki a ma is hagyományos hangszerösszetétel: 2 hegedű, mélyhegedű (brácsa), cselló. A dallamot játssza általában az első-hegedű, a cselló a basszust hozza, a második-hegedű és a brácsa hangzattöltő jellegűek. Kb. 80 vonósnégyest írt, 78 biztosan tőle származik, 5 vagy 6 eredhet testvérétől Joh. Michael Haydntól is. 104 szimfóniájáról tudunk biztosan, de lehetséges, hogy 140-et írt. Szimfóniái közül egyesek kiemelkednek már a címükkel is - ilyenek: Üstdobütés, Üstdobpergés, Búcsú, stb. -, melyek nem a szerzőtől származnak.
24 operája van. Ezek egy része bábjáték, marionett (embernagyságú bábuk), de ballettek is vannak közöttük. Előadásuk sokszor túlszárnyalta a bécsieket, ezért Mária Terézia Eszterházára ment jó operát nézni. Művei a hercegi család tulajdonává váltak. Händel után Haydn a legközelebbi nagy oratóriumíró. 4 oratórium-ot írt: Teremtés, Évszakok, Tóbiás, A Megváltó hét szava a keresztfán.
Teremtés. A mózesi teremtéstörténet szokásos oratóriumformában. Szereplői: Gábriel, Uriel, Rafael arkangyalok, Ádám, Éva. Szövegét Milton: Az elveszett paradicsom c. művéből Lindley angol költő írta, és Van Swieten báró dolgozta át.
Évszakok c. oratórium tárgya már világi, a népi életet ábrázolja, szereplői népi alakok, mégis sok vallásos vonatkozást is tartalmaz.
Tóbiás-ból csak egy-két töredéket ismerünk.
Megváltó hét szava a keresztfán zenéje eredetileg vonósnégyes volt. A sevillai székesegyházban Krisztus hét mondatáról elmélkedtek - 7 elmélkedés volt. A püspök megkérte Haydnt, hogy mindegyik után írjon egy vonósnégyes-tételt. Ebből írt később oratóriumot. A 7 mondat kórusrecitativo. Az elmélkedés helyébe jöttek a vonósnégyes tételei szöveggel - ária, duett, nagy kórus.
Triók. Hegedű-cselló-zongora. Felépítésük hasonló a vonósnégyesekéhez. Voltaképpen csak hegedű-zongoraszonáták, mert a gordonkának nincs önálló szerepe. Vannak hegedű-, zongora- és más hangszerekre írt szonátái is. Versenyműveket is írt különböző hangszerekre. A capella és zongorakíséretes kórusműveket is komponált. Kettő magyar szövegű: Csokonai: A pillangó; Verseghy: Mit búsulsz árva szívem? Nem lehet tudni, mikor került alá a szöveg. A német himnusz, a Gott erhalte Haydn szerzeménye. Eredetileg "Tantum ergo" volt (egyházi ének). Ugyanerre a dallamra komponálta a Kaiser quartettet is. Ugyancsak az ő művei a katonai kürtszignálok. Az osztrák hadsereg ma is ezeket használja.
Wolfgang Amadeus Mozart (1756. Salzburg-1791. Bécs) minden idők egyik legnagyobb zeneköltője. Muzsikuscsaládból származik. Kitűnően zongorázott és hegedült, már 5-6 éves korában szerepelt a nyilvánosság előtt. Kiválóan komponált. Apja zongoraművészként mutatta be. 12 éves korában a római Szent Péter templomban kérte Allegri Miserere c. 9 szólamú művének kottáját, de nem adták át neki. Ekkor - hallván a kórus előadásában - emlékezetből leírta. Ezért a pápa lovaggá ütötte. Még gyermekkorában a salzburgi érseki udvarba került, ahol kezdetben continuot játszott zongorán és orgonán, és e mellett komponált. A hercegérsek nem hitte el, hogy ő komponálta a műveket, egy oratóriumot kellett zárt helyen megkomponálnia, s ennek teljesítése után a legnagyobb támogatója lett. Mozart pályája egyre felfelé ívelt, karnagy lett. Ez a Zsigmond nevű érsek meghalt. Mozart célja az önálló német opera volt, az új érsek, Cholloredo az olasz operát pártolta. E miatt közöttük megromlott a viszony, elvi ellentéteik voltak, ezért Mozartot kitették az érseki udvarból.
Bécsbe került, ahol művei jövedelméből próbált megélni. Itt kezdődik a zeneszerzők önállósulása. Ez nehezen ment, mert szokatlan volt. Betegsége és felesége pazarlása miatt nyomorgott. Élete végén császári zeneszerző lett, de nem élt az udvarban. Ez kitüntető cím volt, melyhez bizonyos összegű pénz járult. Később a magyar mágnások évjáradékot szavaztak meg számára.
Stílusa első tekintetre hasonlít Haydn stílusához. Ő is a mannheimi iskolából indul ki, de míg H. inkább Richter és Stamitz munkamódszerét veszi alapul, Mozart Johann Christian Bach kompozícióit tekinti példájának. Egyébként sokoldalú behatás éri. Haydn jobban szereti a széles vonalakat, Mozart első stíluskorszakában inkább amotívumokkal való dolgozás-módot kedveli. Tőle származik az éneklő allegro. Eddig az allegro vagy skálaszerű menetekből, vagy hangzatfelbontásokból áll. M.-nál az allegro megtelik olyan érzelmekkel, melyek eddig csak lassú tételekre voltak jellemzők.
Jellemzői:
  1. Áttört munka. Egy dallam más-más hangszereken cserélődik frázisokra bontva, vagy zongorán különböző regiszterekbe helyezve.
  2. Kromatika feltűnő használata, egész dallammeneteket kromatizál. A bécsi klasszikusok között, az ő stílusára legjellemzőbb ez.
Hangszerelésére jellemző, hogy felfedezi a fúvók, különösen a rézfúvók hangszínének jellegét. Sajátságos effektusokat alkalmaz, és az eddigieknél több tematikus anyagot bíz ezekre. Itt-ott használja a szordinált (hangfogóval tompított) trombitát is. Néha 4 kürtöt is használ.
Ma az a divat, hogy műveit kevés vonós-hangszerrel játsszuk. Mozart felfogásáról egy Johann Joachim Quantz-nak (német zeneszerző, 1697.-1773.) írt levele tanúskodik, melyben leírja, hogy nagy vonószenekart tart ideálisnak - 40 első-hegedű, stb - , ehhez képest a mai felfogás nem jó.
Művei. Emeljük itt ki 40 szimfóniájából a három legnagyobbat, melyeket egy nyár folyamán, három hónap alatt komponált. C-dúr (Jupiter) szimfónia. Egyszerre fuga és szonáta, ennek ellenére nem halljuk mondvacsináltnak, természetesen folyik. G-moll szimfónia. Két fogalmazásmódja van, egyikben csak oboák vannak, másikban klarinétok is. Esz dúr szimfónia. Jellemző rá az éneklő allegro és az áttört munka magas foka. Szimfóniáiban M. - a lehetőségekhez igazodva - a korabeli kiszenekart használta.
Divertimento - szórakozás. Többtételes zenemű, melyben szonátatétel nincs, zenekara vagy csak vonószenekar, vagy ehhez hozzájárul még 2 kürt. A szerenád ehhez áll közel. Kezdetben utcán vagy kertben játszották, ezért fúvóhangszerekre írták. Később, midőn már zárt helyiségekben is előadták, vonósok játszották. Kiemelkedő két salzburgi szerenád, az egyiket vonószenekar és 2 kürt, a másikat 13 fúvóhangszer játssza. A szerenádhoz hasonlít a cassazione - utcai zene. Mozartnál a divertimento, a szerenád és a casszione hangvételre egyet jelent.
Vonósnégyeseiben a Haydn-féle elveket folytatja, de mélyebb értelművé teszi azokat. A cselló időnként tematikus szerepet kap. Ezekre is jellemző az áttört munka.
Mozart trióiban - melyeknek összetétele hegedű-cselló-zongora - a csellónak már mondanivalója van.
Legkülönfélébb hangszer együttesekre ír kamarazenét. Komponált hegedű- és zongoraszonátákat. Utóbbiak között vannak eredetileg négy kézre elgondolt művek. Gordonkaszonátát nem írt.
Operák. Állandó kapcsolata van az operával. Első opera buffaja a La finta semplice (A színlelt együgyű), melynek bemutatását színházi intrikák megakadályozták. 10 éves korában írt két német daljátéka, a Bastien és Bastienne és Apollo és Hiacyntus már bemutatásra került. Gyermekkorában komponált más operákat is, ezeknek egy része bábopera - marionett. Ekkor még olasz mintákat követ, szövegük is olasz nyelvű. Később már célja a német opera kialakítása. Nagy operáiban már szemben áll a gluckí formálási móddal. Alapelve: a zene mindenek felett. Mindketten drámai hangvételt alkalmaznak, de Gluck csak nagy vonalakban, Mozart viszont aprólékosan dolgoz ki mindent a szimfonikus zene eszközeivel. Egy-egy kórusjelenet, duett, vagy más betét adja meg a dráma lélektani hátterét, jellemzését.
Nevezetesebb operáiFigaro házasságaDon Juan - ez alapjában dráma - Cosi fan tutte - vígopera -, TitusIdomeneo. Legnagyobb és utolsó a Varázsfuvola. Ennek alapjául a német Singspiel szolgál. Ebben is vannak vidám jelenetek, de komoly jellegű. Fény-árnyék, okosság-butaság, haladás- maradiság - emberi jellegzetes vonások - tükrözése.Balettjei nem betétek, hanem önálló műfajt képeznek. Egyik: Les petites riens - Kis semmiségek.
Egyházi zenéjét főleg misék képezik. Sok misét írt, hiszen a hercegérsek udvari zeneszerzője volt. Van egész kis együttesre komponált miséje is. Nagyszabású aKoronázási mise és a C-moll mise. Utóbbi már a missa solemnis-ek csoportjába tartozik. Requiem-jét halála miatt Franz Xaver Süssmayer (1766.-1803.) osztrák zeneszerző, ki M. kedves tanítványa volt, mestere vázlatai alapján fejezte be. Requiem, Kyrie, a Dies irae eleje, Lacrimosa a 9.ütemig, Domine Jesu és a Hostia részeket teljes mértékben Mozart komponálta. A Benedictus kettejüké, Agnus Dei elejét Süssmayer, végét Mozart írta. Minden egyéb Süssmayer kompozíciója. Mivel vázlatok maradtak hátra, és halálos ágyán még instrukciókat adott, stílustörés nincs. A gyászmise végén visszatér a Kyrie-téma.
Versenyművei. A-dúr, D-moll zongoraversenyekA-dúr, D-dúr, G-dúr hegedűversenyekFuvolaversenyt is írt. Versenyműveibe helyenként már ír kadenciát is.
Mozart nem látta el műveit opus-számokkal. Ezt később Ludwig Ritter von Köchel (1800.-1877.) német zeneíró tette meg Chronologisch-tematisches Verzeichnis sämtlicher Tonwerke W.A. Mozarts (1862) művében.Köchel-jegyzék Erre azért volt szükség, mert a rézfúvósok akkoriban még nem tudtak kromatikusan fújni, s ezek segítségével tudták a sok hasonló hangnemű művet megkülönböztetni.
Ludwig van Beethoven (1770. Bonn-1827. Bécs) flamand származású, apja tenorista. Fia zenei tehetségét korán észrevette, s veréssel akarta kényszeríteni a tanulásra. Pfeifer nevű barátjára bízta. Első igazi tanára Neefe volt, kinek alapelve: a zene az érzelem születését, fejlődését és halálát fejezze ki. Beethoven ezen elv szerint komponál. Egész élete folyamán megküzd minden érzelemért, azoknak zenei kifejezéséért. Ezáltal zenéje dinamikus lett, belső mozgalmasságot kapott. Gondolkodása központjában mindig az ember áll, emberábrázolása a Neefe-féle elvek alapján nyugszik.[6]
Tanárai még HaydnAlbrechtsberger és Salieri. 28 éves korában fülbaja kezdődik, hallása egyre gyengül. Legnagyobb műveit már teljesen süketen komponálja.
Munkássága három periódusra osztható.
  1. Első korszakában még Haydn és Mozart utódja, H.-tól a dallamképzést, ritmikát, M.-tól a zenei fogalmazásmódot vette át.
  2. Második korszakában egyre inkább, s mindig jobban kialakul a beethoveni stílus.
  3. Harmadik korszakában pedig kezdi elhagyni a klasszicizmust, és mindinkább áthajlik a romantikába. Ezek a periódusok egymástól élesen nem választhatók el.
Beethoven nem száz, nem negyven, hanem 9 szimfóniát írt, de szimfóniái az eddigieknél hosszabbak. Mindegyikben van valami új. Íme: Az I. C-dúr szimfónia kezdő akkordja az F-dúr dominánsszeptimje. II. tétele bizonyos fokig polifon. III. tétele menüett, de jóval gyorsabb az addig szokásosnál, nem táncszerű. IV. tétele rondó. A II. D-dúr szimfónia még hasonlít az elsőhöz. III. Esz-dúr „Eroica” szimfónia nagy meglepetés. A főtéma két forte-akkord után azonnal megszólal. A kidolgozási részben, mely egy nagy Bar(aab)-forma, új téma jelentkezik. A II.tétel gyászinduló. III. tétele Scherzo - tréfa - ,de a szerző ezt nem írja ki. A IV. tétel variáció - egy semmitmondó témára -, a g-moll variáció verbunkos. A IV. B-dúr szimfónia viszonylag kisebb jelentőségű. Az V. C-moll szimfóniát „Sorsszimfónia”-nak nevezik. Jellemző, hogy néhány hangnyi főtémája az I. tétel minden ütemében előfordul. II. t. variáció. III. t. Scherzo, melynek alapmotívuma megegyezik az első tételével. Nincs lezárva, átvezető rész után attacca (azonnal) szólal meg a IV. tétel, mely szonáta-forma. A visszatérés előtt újból megszólal a scherzo témája. A tételt nagy Coda zárja. VI. F-dúr „Pasztorálszimfónia”egyes tételeinek program-ja van. Ez a programzene első jelentkezése. „Vidám érzések falura érkezéskor”. Főtémája szerb népdal.. II. t. „A pataknál”. A végén megszólal három madár, csalogány, vörösbegy, kakukk. III t. „Vidám paraszti mulatság”. Tulajdonképpen scherzo, van benne egy 2/4-es trió, mely osztrák népzene típusára vall. A scherzo-téma visszatérése után a vonósbasszusok mintegy távoli morajlással vezetik be a IV. tételt, mely „Zivatar, vihar”. Ebben van a villámcsapás első zenei festése - többféleképpen. Az égdörgés után következik az V. t. „Pásztorének. Vidám és hálás érzések a vihar után”. 6/8-os ütemű. VII. A-dúr szimfónia. I. t.-re jellemző az un. „pitypalaty-ritmus”. A melléktéma - mivel nincs kontraszt - alig különböztethető meg. Ez már romantikus jellemző. A II. t. variáció. III. t. Scherzo, melynek triója egy osztrák búcsújáró ének. Ebben a domináns ’a’ hang sokáig folyamatosan szól. Érdekessége és újdonsága e tételnek, hogy alaphangneme F-dúr, triója pedig D-dúr - nem kvint, hanem terctávolság. IV. tételét a tánc apoteózisának szokták nevezni. Ennek egyik része verbunkos stílusú. A VIII. F-dúr szimfónia II. tételében a Mälzel - a metronóm feltalálója - tiszteletére írt kánont dolgozta fel (ketyegés).
Beethoven IX. D-moll szimfóniája már tulajdonképpen romantikus zene. Mondhatjuk, hogy I. tételében témának nevezhető elemek nincsenek, csak jellegzetes motívumok, melyek a motívikus szövésmódszer következtében nagy vonalakban szonáta-formát adnak ki. II. t. Scherzo - a lassú tétel helyén! Az üstdobok f-F oktávban vannak hangolva, a melódiaképzésben is részt vesznek. A középrészben egy orosz népdal szólal meg. Ebben a szimfóniában a III. tétel lassú. A IV. tételben Beethoven áttöri a szimfonikus kereteket, énekhang is van benne. A tétel elején laza összefüggésben felidézi az előző tételek témáit, s csak ezen összefoglalás után következik a tulajdonképpeni IV. t., mely lassú variáció-sorozat. Kórus és 4 szólista énekli Schiller Az örömhöz c. ódájára írt csodálatos zeneművet. A szöveg első három sora Beethoventől ered.
Volna még egy X.-nek nevezhető szimfóniája, a „Jenai szimfónia”, mely valójában még az I. előtt született, de partitúrája nem maradt ránk, csak szólamok, s egyes szólamokon szerepel B. neve.
Beethoven szimfóniáiban általában kiszenekart használ, nagyzenekar - kisfuvola, kontrafagott, 3 harsona, a IX.-ben még triangulum, cintányér, nagy- és kisdob - csak az V. és a IX. utolsó tételében van. Szimfóniáit ma itt-ott nem egészen olyan hangszerelésben játsszák, ahogyan B. megírta. Egy-két helyen változtatásokat, retusokat eszközöltek, hangszertechnikai nehézségek miatt (Eroica, IX.scherzoja). A retusok Wagnertől és Weingartnertől (karmester) származnak. Ezek B. szimfóniáin semmit nem változtatnak. Egyéb zenekari műveiben is előfordulnak ilyenek.
Kamarazenéje is jelentős. Ez különösen vonósnégyeseire vonatkozik, melyekben minden hangszer önálló. Cisz-moll kvartettjétől kezdődően egy új hangszerelést is használ, az oktáv erősítést két oktáv különbséggel. Ilyen pl.: brácsa- 1.hegedű egymással két oktávnyi párhuzamban haladnak, a 2. heg. és cselló ellenszólamot képeznek. Rá is jellemző az áttört munka, ebben Mozart módszerét fejleszti tovább, még fokozottabban ’áttöri’ a zenei szövetet.
Különféle kamarazene-művei vannak: hegedű-zongora-, cselló-zongoraszonáták; triók; fúvó- vonós; csak fúvó különféle összeállításban. E művek felépítése általában olyan, mint a vonós-kvartetteké. Van nagyobb együttesre írt kamarazenéje is - pl. szeptett -, de ezek már a szimfóniához állnak közelebb.
Zongoraszonáták. A koraiak Mozart és Haydn nyomán készültek, később mindinkább előtérbe nyomulnak a beethoveni vonások. Mondanivalójuk mélyebb, tartalmasabb. Sokszor azt látjuk, hogy a szokásos formakeret felbomlik, pl. nem az első, hanem az utolsó tétel szonáta-formájú, vagy két rondótétel van benne (Pathetique); sokszor úgy hat, mintha rögtönzés lenne (Mondschein); a variációs technikának nagy szerep jut; a késői szonátáknál a klasszikus forma kezd felbomlani, a mondanivaló a forma rovására kerül előtérbe. Harmóniai újdonságok is vannak, pl. a Les Adieux-szonátában van olyan hely, ahol két funkció egy időben hangzik. Ami a szonáták címét illeti: a legtöbb később, és másoktól kapta címét. Az biztos, hogy a „Pathetique”-szonáta címe a szerzőtől ered.
Versenyművek. Egy hegedűversenyt írt D-dúr hangnemben. 6 zongoraversenye: C-dúr, c-moll, G-dúr, B-dúr, Esz-dúr, D-dúr. Utóbbi a hegedűverseny átdolgozása - B.-től ered.G-dúr zongoraversenyétől kezdve saját maga komponálja a kadenciákat, nem rögtönzik. Ez is szerves részévé válik a versenyműnek.
Missa solemnis. - ünnepi mise, hangneme C-dúr. A Missa solemnis a koncertmisék sorába tartozik. Túl hosszú ahhoz, hogy istentisztelet alatt el lehessen énekelni. Helyenként gregorián témákra találunk benne. A Credo témája olyan, hogy a papi intonációt is megzenésíti. Egyike a legjelentősebbeknek a beethoveni életműben és a miseirodalomban. Eszterházy herceg részére is írt C-dúr misét, ez liturgikus célokat szolgál.
Oratóriuma: Krisztus az olajfák hegyén. Sem Händel, sem Haydn színvonalát nem éri el e téren.
Kisebb művei: variációk; dalok. A dal az a műfaj, melynek területén B. nem volt újító, feltűnően konzervatív maradt, kb. Haydn és Mozart stílusát követi. B. elsősorban hangszeres komponista. Vannak műdalai és feldolgozott - valódi, és nem valódi - népdalai. Dalaiban a zongora csak kísérő szerepet kap. Népdalfeldolgozásai közül legjelentősebbek a Skót népdalok. Ezeket a bécsi klasszicizmus harmóniavilágába helyezi, nem tükrözik a skót népzenét.
Magyar vonatkozású művei is vannak. Athén romjai és István-király. Mindkettő színpadi mű, és a pesti városi színház megnyitására készültek. Az első arról szól, hogy Görögország török megszállás alá került, Athént letiporták, a művészet új hajléka Pest, mely Athén romjaira épül. Az István-királyban Bihari-verbunkos van.
Beethoven egyetlen operája a Fidelio. Ennek első formája Leonóra, avagy a hitvesi hűség Bécsben, 1805-ben került bemutatásra, de megbukott. Második formája sem aratott sikert. A 3. formában kapta a ma is használt címet. A 2. nyitányát akkoriban nem adták elő. III. Leonóra-nyitányt a második átdolgozáshoz készítette. Operája nem aratott olyan sikereket, mint Mozart operái. B. szigorú és zárt formákban gondolkodik, a cselekményt pár mondat viszi előre, közben betétek vannak. A zene azonban kárpótol a dramaturgia hiányosságaiért. Megemlítésre méltó még Prometheus c. ballett, Goethe Egmontjához írt kísérőzene, ennek főleg csak nyitányát hallhatjuk manapság, Egmont-nyitány címen.