Zenélni...

Válogatás Pongrácz Zoltán a zene történetéről szóló előadásaiból 9. rész


2013. június 20. 15:34

A kiváló zeneszerző, karnagy és pedagógus 1961-64 között tartott előadásaiból wikipedia-án  Terckvart  által 2003-ban közétett anyag részletes információt tartalmaz.

 

Skandináv szerzők [szerkesztés]
Edvard Grieg (1843. Bergen-1907. Bergen) a norvég népzene alapján akarja felépíteni művészetét. Népi motívumokat, ritmusokat alkalmaz zenéjében. Kezdi felbontani a funkciós rendszert. Harmóniáiban alkalmaz akusztikus kvintpárhuzamokat - a 3. felhang együtt mozog az alaphanggal. Ilyen fordul elő a Norvég zsoltárok-ban. Felcserélődik a IV. és az V. fok sorrendje (I-V-IV-I), ezzel új színt ad. Melódiáiban a vezérhang nem megy fel I. fokra, hanem másfelé halad. A nemzetközi zeneművészetben nem hagyott nagy nyomot. Norvégia abban az időben quasi zenei gyarmat volt. Grieg sem az első vonalbeli zeneszerzők közé tartozott.
Művei: A-moll zongoraversenyZongoradarabok - főleg lírai művek -, Peer Gynt kísérőzene - ebből két szvit készült, Norvég táncokNorvég zsoltárok - ezekben önálló melódiákkal zenésít meg norvég szövegeket.
Jean Sibelius (1865.-1957.) Törekvése a zeneművészetet a finn népzene alapjára helyezni. Fiatal korában aratott sikerei után a finn kormány egész életre szóló ösztöndíjat adott nekiKialakította a finn zeneművészetet. Minden műve a finn mondavilághoz, népmesékhez, történelemhez, Finnország természeti szépségeihez kapcsolódik. Szimfóniái belekapcsolódnak a romantikus zeneirodalomba. Művészete valóban a finn kultúra legszebb zenei megnyilatkozása, minden ízével népe lelkének és történelmének éltető talajában gyökerezik. A folklór kikristályosodásától kezdve csak a valódi népzenét használja fel. Utolsó műveiben az impresszionizmushoz közeledik.
Szimfonikus költeményei: FinlandiaA tuonelai hattyú - egyetlen dallam angolkürtön, misztikus hangszerelés - , Lemminkäinen hazatéréseKarelia-szvit. Írt hegedűversenyt, zongora- és hegedűműveket, dalokat.
A finn nemzeti törekvéseket erősítette meg még Yrjö Kilpinen (1892. Helsinki-1959. Helsinki) - 700 dalt, férfikarokat, zongora- és kamaraműveket komponált - és Selim Palmgreen (1878-1951). (1892. Helsinki-1959. Helsinki) - és Selim Palmgren (1878-1951).
Svédeknél, dánoknál nem volt számottevő ilyen irányú törekvés.
Cseh szerzők [szerkesztés]
Csehország tipikus zeneszerző-párosa Smetana és Dvořak.
Bedřich Smetana (1824. Leitomischl-1884. Prága) otthon élte le életét, művei egy részét - legnagyobb műveit süketen írta (Hazám, Libussa). Ő az első, aki a tipikus cseh néptáncokat - polka, furjant (utóbbi kétnegyedes, pontozott ritmus is előfordul benne, a frázisok utolsó hangja hangsúlyos, a rézfúvós hangszereket feltűnően kedveli) - használja fel. Ez jellemző szimfonikus műveire és operazenéjére egyaránt.
Legjelentősebb műve Eladott menyasszony c. operája. Jelentősége, hogy a színpadon megjelenik a cseh nép, falu a színtér, parasztemberek a szereplők. Hazám c. ciklusát 6 szimfonikus költemény alkotja. Egész estét betöltő zenemű. Csehország tájain vezeti végig a hallgatót, és felidézi a történelmi emlékeket. A hat tételt a Visehrad-témaköti össze.
Antonín Dvořák (1841. Nelahozeves-1904. Prága) Smetana művészetének folytatója, életének egy részét Amerikában tölti, ahol megismerkedik a néger és indián népzenével. Ez muzsikáját sokkal színesebbé teszi. A három népzene - cseh-néger-indián - hangulata összeforr, és német technikát alkalmazva dolgozza fel. Sikereit az Amerikában írt IX. szimfónia („Az új világ”) és Gordonkaversenye koronázta meg. Szimfóniáit átszámozták - előbb a fent említett volt az V. számú. „Új világ” szimfóniájában nincs indián népzene, de saját témáit azoknak megfelelő hangulatúra szerkesztette. Hasonlóan járt el Néger kvartett c. vonósnégyesében is. Nevezetes Stabat mater c. kórusra, zenekarra és 4 szólistára írott műve, valamint Ruszalka c. operája. Különleges, új típusú kamarazene-műve a Dumki-trio, mert nem a szokásos formában készült. A 3 hangszer - hegedű-gordonka-zongora - sok tételt játszik. A Szláv táncok - zenekari mű - cseh népies dallamok feldolgozása.
{A nemzeti romantika kategóriájába tartoznak a magyar ilyen irányú törekvések is, de ezeket A magyar zene története c. külön fejezetben tárgyaljuk.}
Francia romantika [szerkesztés]
Hector Berlioz (1803. La cote St. André-1869. Párizs) a francia romantika legkimagaslóbb alakja. Atyja jó nevű orvos volt, gyermekkorában fuvolát és gitárt tanult, mint gimnazista már szenvedélyesen komponálgatott. Küzdelmes élete volt. Magasabb fokú tanulmányai után elért eredményei jutalmául megkapta a római ösztöndíjat, de elképzelései merőben mások, mint az olasz zene. (Ott csak az opera virágzott, de a 19. sz. elejére elsekélyesedett ez is. Uralkodott az énekesek túltengése, önkényes cifrázások, a zenekar csak egy felnagyított gitárkíséret volt, ezek voltak akkoriban jellemző vonásai.) Berlioz szimfonikus szerző akart lenni, de Franciaországban is csak a Conservatoire könyvtárosi állásáig vitte. Nehézségei ellenére is új útra vitte a zeneművészetet. Ez az új út volt a programzene és a szimfonikus költemény.
Az abszolút zene kizárólagosan zenei eszközökre támaszkodik. A programzenébe zenén kívüli elemek is beleszólnak. Három típusa:
  1. Hangulatfestő programzene, melyben a hangulatot konkretizálja a szerző - pl. címadással.
  2. Hangfestés. Célja, hogy zenén kívüli jelenségeket, eseményeket a zene sajátos eszközeivel adja vissza - pl. mennydörgés. E téren valóságos szótár alakult ki, melyben B. bővítette a kifejezések sorát.
  3. Szófestés. Egyes szavak hangokkal való kifejezése.
Ez a három programzenei elem sokszor keveredik. A program vagy az érzelmekre vagy a fantáziára hat.
A szimfonikus költeménynek ő a megalapítója. Elmond valamit úgy, hogy igénybe veszi a programzene eszközeit. Nagy szerepe van ebben a motivikus szövésnek, mert a szimfonikus költemény elődje a szimfónia. Először még arra hasonlít.
A reform végrehajtásához szüksége volt a szimfonikus zenekar megreformálására is. Eddig általában kis zenekarok működtek. B. vezette be a nagyzenekart. Módosítások:
  1. Hármasával állította be a fafúvókat, aminek az volt az eredménye, hogy egy hangszínben lehetett hármashangzatot megszólaltatni;
  2. A rézfúvós szólamok: 4 kürt, 3 trombita, 3 harsona, tuba;
  3. A kromatikus hangsor megszólaltatását a ventilek feltalálása teszi lehetővé (így már nemcsak a fortéknál szólalhatnak meg, hanem bárhol, bármikor játszhatnak akkordokat vagy melódiát;
  4. Megszaporodnak az ütők;
  5. A hárfa is bekapcsolódik a zenekarba.
(Berlioz túlzásokba is ment itt-ott, mamutzenekart követelt - 6-700 zenész, 1000 tagú kórus - és írt elő, ezekben a formákban nem is előadhatók egyes művei. Igaz, ezek az elképzelései szabadtéri előadásra vonatkoztak.)
Művei: Faust-szifónia - régi értelemben vett szimfónia, de programmal bővül. Fantasztikus-szimfónia. Ebben saját magát festi meg bálban és ópium-mámorban. A témákon kívül van benne egy fixa idea-motívum, mellyel a hőst - saját magát - jeleníti meg. Ez már jellegzetesen új vonás a formálásban. Faust elkárhozása c. dramatikus legendájába építi be Rákóczi-induló-ját. A dallamot egy magyarországi látogatásakor ismerte meg Erkel Ferenctől, azonnal meghangszerelte, s már első előadásán óriási sikert aratott e művével.
Operái és egyéb művei: A TrójaiakBeatrice és BenedictTe DeumRekviem - ebben 16 üstdobot ír elő -, Jézus gyermeksége- oratórium.
Hangszereléstana az első ilyen irányú mű. Ma már kissé elavult, bár igen hasznos útmutató. Richard Strauss átdolgozta, mert a hangszerek sokat változtak időközben. Berlioznál pl. a fafúvósok táblázatán még sok játszhatatlan trilla szerepel. A Böhm-féle hangszerújítás lehetővé tette ezek játszását. A hárfa technikája is megváltozott. Addig egy-egy hangnembe lehetett csak hangolni, modulálni lehetetlen volt. Az Erard-féle pedálhárfa 42 húrja ces-dúrra van hangolva, a skála hét hangját egy-egy pedállal kétszer lehet felemelni - ces-c-cis, des-d-dis, stb -, így játék közben is hangolható, tehát lehetőség van modulációra, de csak bizonyos határokon belül.
Camille Saint-Saëns (1835. Párizs-1921. Algir) Berlioz elveit viszi tovább, és hozzájárul a romantikus orgonazene kifejlesztésével. Az orgonairodalom a rokokó-kortól kezdődően elsatnyul - főleg az orgonák színszegénysége miatt, ugyanis az orgonisták és zeneszerzők ilyen irányú igénye nagymértékben változott. A barokk kor orgonaműveinek kiválóan megfelelt - pl. Silbermann által épített - orgonák a romantika hangszínigényét már nem tudták teljesíteni. Ám éppen ebben az időben tűnnek fel olyan orgonaépítők, akik képesek voltak arra, hogy ezt a fontos templomi - és később koncerttermi - hangszert addig elképzelhetetlen mértékben fejleszteni tudják. Egyik legnevezetesebb közülük a francia Cavaillé-Coll.
{Érdemes itt kissé kitérni az orgonára.
Az orgona tulajdonképpen egy síprendszer, mely alá egy fújtató - kezdetben kovácsfújtató volt, később folyamatosan fejlődött egészen a villanymotorral meghajtott ventilátor-fújtatóig - a szélládákba, melyeken a sípok állnak, levegőt juttat be. A lenyomott billentyűk a sípokhoz vezető levegő útját szelepekkel nyitják meg. A barokk-korban lécecskékkel történt az összeköttetés létrehozása - mechanikus traktura. A lécek súlya az orgonistától fizikai erőt igényel, midőn a billentyűt megnyomja. Később már a szelepek működtetését is levegővel végeztették - pneumatikus traktura. Ezután már az elektromos traktura következett, melyben mindent a villanyáram old meg. A 20. sz. második felében a három megoldást keverik is egy orgonán belül, de arra is rájöttek, hogy az orgonaművész és hangszere között a legközvetlenebb összeköttetés mégis a mechanikus trakturával jöhet létre, ezért a régi rendszert tökéletesítve ehhez is visszatérnek. Már olyan orgonák is vannak, melyeken a hangszíneket tetszés szerint előre be lehet programozni, így a hangszín, szükség szerint, szinte automatikusan változtatható.
Az orgona alapsípja a principál regiszter 8’ (8 lábas, 1 láb kb. 32 cm) C (nagy c) hangja, mely megközelítőleg 2,5 m magas. Oktávonként felfelé haladva ez feleződik. Vannak egészszámmal jelzett regiszterek (sípsorokat működésbe hozó kapcsolók) - 4’, 2’,1’, 16’, 32’ - , de pl. 2⅔, vagy más törtszámmal jelzettek is. A regiszterek között vannak un. mixturák (kevert sípsorok), melyekben 2, 3, 5, sőt néha még ennél is több, hang is megszólal egy billentyű lenyomására, ezek az alaphang és annak felhangjai, esetleg az alaphang meg sem szólal. Túlságosan nagy terjedelmet igényelne az orgona szerkezetének teljes leírása.
Nagy akkordok megszólaltatásához az orgonista ujjainak nagyobb erejére volt szüksége. Saint-Saëns hatalmas akkordjai csak így szólalhattak meg. Az ő orgonaművei késztették arra az orgonaépítőket, hogy hangszerüket fejlesszék. Szerepe tehát az orgonairodalomban az, ami Berlioznak a zenekar fejlesztése terén. Homofon szerkesztésű orgonaművek keletkeznek, a hangszín-kombinációk előtérbe kerülnek. Mint önálló hangszer szerepel az orgona a C-dúr szimfóniában, de más művében is.}
Művei orgonadarabok, szimfóniák, operák. Érdekes kompozíciója az Állatok farsangja - ebben olyan tétel is van, melynek címe: Zongoristák.
César Franck (1822. Liège-1890. Párizs) belga származású francia zeneszerző is jelentősen tovább fejlesztette a francia zeneművészetet. Bach polifon technikájának az új romantikus-harmonikus zenei nyelvvel való összeegyeztetésével új zenei stílust alakított ki. Művei közül főként orgona és harmónium-kompozíciói jelentősek. Műveinek alaphangja legtöbbször komoly, elégikus.
Kiemelkedő zenekari kompozíciója a D-moll szimfónia, melynek főtémája végigvonul az egész művön, elmarad a kontraszt. Azonos hangulatú témák más és más oldalról megvilágítva, különböző formákban jelennek meg. Egyéb művei: Szimfonikus változatokElátkozott vadász - szimfonikus költemény.
Orgonaművészetének irányát Dubois és Widor viszik tovább.(Widor Kodálynak is tanára volt.)
Zenekari vonalon kifejtett törekvéseit tanítványa, Vincent D’Indy (1851. Párizs-1931. Párizs) folytatja, de hozzáveszi a drámai elemeket, és beépíti a francia szimfonikus zenébe. Szabadulni akart a szerinte egyoldalú hangszeres zenekultúrától, ezért megalapította a Schola Cantorum-ot. Ez a főleg klasszikus mesterek szigorú stílusának tanulmányozására alakult iskola ma is működik, és a Conservatoire mellett Franciaország legjelentősebb, világhírű zenei főiskolája. Ezzel kezdődött a francia kóruskultúra reneszánszaD’Indy a dalban nőtt naggyá. 6 operát, szimfóniákat írt. Istar c. variációs szimfonikus költeménye formailag szokatlan. A legdúsabb variációval kezdődik, a variációkkal visszafelé halad, legutoljára jelenik meg a téma, melyre a már elhangzott variációkat komponálta.
 
Klasszicisztikus romantika [szerkesztés]
Ez az irányzat ellenhatásként lép fel a romantikában. Oka a forma és tartalom egyensúlyának felbomlása. Vissza a régi formákhoz, ugyanakkor a kifejezés lehet romantikus.Klasszikus formák, romantikus tartalom!
Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809. Hamburg-1847. Lipcse) német zeneszerző volt. Nagyapja híres zsidó filozófus, apja gazdag bankár, minden feltételt biztosítani tud fia zenei fejlődéséhez. Fia számára saját zenekart szerződtetett, házukban rendszeres zenélés folyt. M. minden művét kipróbálhatta, így elsajátíthatta a mesterség technikai fogásait. Európa több részén megfordult. Utazásai nyomot hagytak műveiben. Olyan mértékben fejlődött, hogy már 17 éves korában olyan műveket írt, mint a Szentivánéji álom nyitánya Hosszú ideig Lipcsében a Gewandhaus - Posztócsarnok - zenekarának volt vezetője. Az áruház helyén zenepalotát, építettek, mely a világ legjobb akusztikájú hangversenyterme.
Mendelssohn nevéhez fűződik a Bach-kultusz feltámasztása. Ő találta meg a Máté-passio kottáját. Ekkor indul meg a Bach-reneszánsz.
Szimfonikus művei közül néhány: Olasz szimfóniaSkót szimfóniaHebridák nyitány - ezekben tükröződnek utazásainak nyomai - Reformáció szimfóniaSzentivánéji álom kísérőzene. Művei formája klasszikus, de romantikus hangulati elemeket tartalmaznak, tehát tartalma romantikus. Híres és ma is gyakran játszott műve az E-moll hegedűverseny.
Oratóriumai: Paulus és Elias. Igyekezett a műfajt romantikus eszközökkel feltámasztani. Bőven vannak kamaraművei is. Zongoradarabjai közül legnevezetesebb a Lieder ohne Worte - Dalok szöveg nélkül - sorozat, melyben a Schubert és Schumann által népszerűsített dalformát viszi át hangszerre. (Kis forma.)
Johannes Brahms (1833. Hamburg-1897. Bécs) apja nagybőgős volt, fiatal korában tánchelyiségekben zongorázott, majd zongorakísérőként működött. Ő is a klasszikus formákhoz akar visszatérni, közvetlenül Beethoven késői műveihez kapcsolódik.
Nagy műgonddal dolgozott, Első, C-moll-szimfóniáját 40 éves korában írta meg. Felépítése a késői Beethoven-szimfóniákhoz hasonló, utolsó tétele örömódaszerű. (Az akkori kritika Beethoven 10. szimfóniájának nevezte.) 4 szimfóniát írt. 3., F-dúr szimfóniájában kettősség tükröződik, harcolt Wagner művészete ellen, mégsem tudta kivonni magát hatása alól. Itt megjelenik a témákon kívül a vezérmotívum. 4, E-moll szimfóniája a legérettebb. Utolsó tétele passacaglia-forma. A Bach-féle passacaglia-formától eltér egy idő után, a basso-ostinato a felső szólamban is megjelenik, sőt azt is variálja.
Írt D-dúr hegedűversenyt, B-dúr zongoraversenyt. Kettősversenye visszatekintés a concerto grosso műfajára.
Deutsches requiem c. műve bemutatása révén vált általánosan elismertté. A Bibliából kiválasztott halállal kapcsolatos gondolatokat zenésített meg ebben. Muzsikáját általános lelki magány, lemondás, akadémikus zárkózottság jellemzi. Brahms a zeneszerző-tudós eszményi alakja, a művészpedagógus mintaképe.
Egyéb művei: kamarazenei művek, zongoradarabok. Rajongott a cigányzenéért, melyet Reményi Ede révén ismert meg. Ez irányú indíttatása miatt írta meg Magyar táncoksorozatát, melyek nem népzenei, hanem műzenei alapon állnak. Borongós hangulatú a Német táncok c. sorozat, ugyanez vonatkozik dalaira is - Négy komoly ének.
Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840. Votkinszk-1893. Szentpétervár) a leghíresebb orosz zeneszerzők egyike. A. Rubinstejnnél tanult zeneszerzést. Rendkívül érzékenyen reagált minden külső benyomásra. Első zeneszerzői sikerei után, 1866-tól ’77-ig a moszkvai konzervatórium tanára. Ezután művei jövedelméből és egy mecénástól - Meckné, kivel személyesen soha nem találkozott, csak leveleztek - kapott évjáradékból él, életét teljesen a zeneszerzésnek szentelheti.
Cs. valójában Schumann nyomán alakítja ki egyéni stílusát, a francia romantikához áll közelebb, de az olasz romantika is nyomot hagyott munkásságán. Nem célja, hogy orosz zenét írjon, de számos művének témája az orosz népdalból fakad. A melódia a fősúly, melyet színes, romantikus harmóniákkal támasztott alá. Ragyogó hangszerelés-technika birtokában volt. A lehető legjobb fekvésben vannak írva szólamai.
Hat szimfóniája közül az utolsó három nevezetes, világszerte gyakran játszott. 4. szimfóniája a legoroszosabb, ebben található a legtöbb népzenei motívum. Scherzo-tételére jellemző, hogy egymástól külön szerkesztette a vonós-, fafúvós- és rézfúvószenekart. Ez a három egymásnak válaszolgat. 5. szimfóniája a művészi alkotómunka apoteózisa. II. tételének szépsége igen mélyreható, III. tétele keringő. 6. szimfóniája hattyúdala - 53 éves korában kolera vetett véget életének. I. tétele tágan értelmezhető szonátaforma. Amint a főtéma elhangzik, azonnal kidolgozza. Ez az átvezető rész az érzelmes hangulatú melléktémához, melyet sokszor megszólaltat. A kidolgozási rész mindössze 20-25 ütem. A visszatérés után nagy Coda zárja be a tételt. II. tétele 5/4-es ütemű! III. tétel Rondó szonátával kombinálva. A rondótéma csak foszlányokban jelenik meg először, akkor is a G-dúr alaphangnem helyett E-dúrban szólal meg, csak a végén a főhangnemben. A IV. tétel „Lamentoso”, saját temetési éneke. Ez is szonátaforma, melyben a főtéma az áttört munka csúcspontja, - a téma minden hangját más hangszer szólaltatja meg -, a melléktémát csak egyszer hozza. Kidolgozási része nincs, a vége elhal, megsemmisül.
Versenyművei. A B-moll zongoraverseny-ben rendes kadencia nincs, de tele van kadenciaszerű részekkel. Ilyen a D-dúr hegedűverseny is.
Operái és táncjátékai: AnyeginPique DameCsipkerózsikaDiótörőHattyúk tava. Csajkovszkij nem drámai alkat, nincs nagy feszültség a színpadon. Lírai természetű szerző. Jellemző az Anyegin címe: Lírai jelenetek Puskin Anyeginje után. Nincs a jelenetek között logikai összefüggés, megértéséhez ismerni kell a tartalmát. Táncjátékaiban csak szép táncot akar adni.
Egyéb művei: VonósszerenádRómeó és Júlia-nyitányfantáziaPravoszláv misékÉvszakok c. zongoraciklusa - az év hónapjaira címzett 12 zongoradarab - külön-külön vagy együtt, szívesen játszott sorozat.
Gioacchino Antonio Rossini (1792. Pesaro-1868, Passy -Párizs mellett) a Verdi munkásságát megelőző korszak kiemelkedő alakja. 1810-ben, Velencében kerül színre első operája, majd három évvel később a Tancred és az Olasz nő Algirban már döntő sikert arat. Életében összesen 30 operát írt, melyek közül leghíresebbek a Szevillai borbély,Tolvaj szarkaHamupipőkeTell Vilmos, ma is gyakran játszott operák. Termékeny munkásságát elősegítette, hogy egyik operájából a másikba átvisz áriákat, sok ismétlést alkalmaz dinamikai fokozással. Ily módon és hangszerelési trükkökkel hamar ki lehet hozni egy operát. Ezek munkássága negatívnak mondható vonásai.
A Szevillai borbély a vígopera legkiemelkedőbb alkotása. Sikereit 34 éves koráig valósítja meg, azután már nem komponál, kivéve az időskorban írt Stabat mater-t és 10 tételes oratóriumát.
Gaetano Donizetti (1797. Bergamo-1848. Bergamo) ugyancsak olasz operaszerző, kit atyja tanári pályára szánt, ezt meghiúsítandó a hadseregbe lépett. Velencében teljesített szolgálatot, s már 1818-ban ott színre hozatta első operáját. Termékeny komponista volt, évente olykor 4 műve is a nyilvánosság elé került. 1832-ben a Szerelmi bájital a vígopera terén is a legünnepeltebb mesterek sorába emeli. A Lammermoori Lucia nagysikerű nápolyi bemutatója után az ottani konzervatórium tanára lett. Hihetetlenül gyorsan dolgozott, összesen 75 operát írt. Zenetörténeti helyét Rossini és Verdi között pontosan félúton jelölhetjük, ki.
Giuseppe Verdi (1813. Roncole-1901. Milano) a 19. századi romantikus opera legkiválóbb alakja. Annak ellenére, hogy zenei tehetsége már gyermekkorában megnyilvánult, a milánói konzervatóriumba - 1832-ben - nem vették fel. Egy ideig a Scala-színház korrepetitora, Lavigna tanítványa volt. A nápolyi operához nyúlt vissza, ahol a bel canto volt a középpont. (Itt is ’énekes-diktatúra’ volt.) Ez fejlődött tovább Rossini és Donizetti operáiban.
Olaszország ebben a korban szét volt szakadozva, s akkor akarták egyesíteni. Verdi ebbe a mozgalomba kapcsolódott be történelmi operáival, de más népek és bibliai történetek formájában. Nabucco c. operája mondanivalója erősen ilyen célú volt. Verdi hamar népszerű lett. Az egyesítési mozgalom hívei Victor Emanuelt akarták olasz királynak. V.E.R.D.I. nevével igyekeztek propagálni akaratukat - Viva Emanuele Re d’Italia! (Éljen Emanuel, Olaszország királya!)
1850 után már érett alkotásokkal jelentkezik, felhagy a történelmi témákkal, és társadalmi témákat dolgoz fel. Ezek is máshol játszódnak le a cenzúra miatt. Ide tartoznak aRigolettoTrubadurTraviata. Európai hírre tesz szert. Stílusa kezd megkomolyodni. Eddig az olasz nép és műdal stílus volt az eszköze, zenekara egy felnagyított gitár volt. Ez a zenekarkezelés átmegy még a második periódusába is, mert az énekszólam ugyan már drámai effektusok kifejezője lesz, de a legdrámaibb helyeken is ilyen kíséretet ad. Az Álarcosbál-tól kezdve már a zenekar is részt vesz a drámai kifejezésben. A Don Carlos is ilyen. A Szuezi-csatorna megnyitása alkalmára kérték fel opera komponálására, ekkor született meg az Aida, melyben egyiptomi motívum nincs, mégis egyiptomi hangulatot ad. Munkásságának harmadik szakaszában Wagner hatása alá került. 80 éves kora után írta meg két legnagyobb operáját az Otello-t és a Falstaff-ot. A Wagner-elvek alapján komponált, de önmagát nem tagadta meg. (A vígoperák között a Falstaff a 2. számú kiemelkedő, 3. a Gianni Schicci, Puccini műve) Az énekesek sok áriát eltorzítottak a kadenciákkal. Most igyekeznek megtisztítan
Manzoni halála hatására írta meg Rekviem-jét. Vonósnégyes-ének basszusa C-dúr skála, de az alaphangon kívül minden fok módosítva van. A tonalitás elmosódása már nála megkezdődik. Az Aida-ban a „nilusparti jelenet é-moll, G-dúr és a-moll között lebeg, a Falstaff néhány helyén az akkordok nem funkciósan következnek egymás után.
Wagner [szerkesztés]
Richard Wagner (1813. Lipcse-1883. Velence) a romantikus opera nagy német reformátora. Atyja rendőrségi hivatalnok volt, Richard születése után hamarosan meghalt, és anyja férjhez ment Geyer drezdai színészhez, kit sokan Wagner természetes apjának tekintenek. Már gyermekkorában színműveket ír, a zenéhez csak 13-14 éves korában kezd élénkebben vonzódni.
Kezdetben a szokásos német operastílusban - Weber - dolgozik. Munkássága e szakaszának utolsó műve a §§Bolygó hollandi. Erről az útról letér, és sajátságos utakat keres. Operáinak szövege sokszor belekapcsolódik a német pogány és keresztény mondavilágba. E kétféle mondavilágot sokszor összekapcsolja egymással. Meggyőződése, hogy a szövegíró és zeneszerző egy személy legyen, tehát szövegkönyveit maga írja. A Tannhäuser szereplői a valóságban nem egy időben éltek - ebben régi pogány mítosz és középkori monda van összevegyítve. Ráirányítja a figyelmet az érzéki szerelem és a tiszta szerelem problémájára. Lohengrin c. operájánál kezdődik az ’igazi Wagner’. A germán és a keresztény mitológiába kapcsolódik. Ebben az operában alkalmazza először a vezérmotívumot, melyet Webernél már említettünk. Minden helyzetnek, tárgynak, személynek jellemző motívuma van. Minden ezekkel kapcsolatos helyzetben megjelenik a vezérmotívum. Egy-egy Wagner-opera 35-40 vezérmotívumra épül. Jó, ha a hallgató ezeket előre ismeri, akkor értheti meg az opera összefüggéseit. A zenekar szerepe így óriásira nő. A dráma inkább lélektani síkon folyik. (A zongorakivonatokban általában fel vannak tüntetve a vezérmotívumok.)
Wagner szövegei Schopenhauer és Nietzsche filozófiáját tükrözik. Nietzsche a kiváló hősöket tekinti példaképnek, tehát az übermenscheket. Schopenhauer filozófiájának alapja az akarat, mégpedig inkább a tudat alatti. Szerinte akarni annyi, mint valaminek hiányát érezni, ami szenvedés. Wagner hősei mindig szenvednek. E szenvedésből váltja meg a wagneri hősöket egy eszme vagy egy másik személy. A hős a szenvedélyben megtisztulva lesz ’übermensch’.
A Wagner-operákban nincsenek már zárt számok, duettek, legfeljebb csak érzelmi kiszélesedés esetén, pl. Nürnbergi mesterdalnokok-ban, így kialakítja az arioso-t, mely átmenet az ária és a recitativo között. Ez az opera felépítésében a drámához hasonló. Főhőse Hans Sachs, aki a modern zene pártján van. Az ária zárt formáját felbontja, és a szöveget deklamálja az énekes. Ez pontosan követi a beszéd ritmikáját és hangmagasságát. Széles ambitus jön így létre. A bel canton nevelkedett énekes ezt nem tudta megvalósítani, ezért kialakult a Wagner-énekesek köre mely ma azért már nem oly elhatárolt.
A Wagner-elvek tökéletesen a Ring-ben valósulnak meg. Ez 4 zenedráma, nem opera, hanem négy estét betöltő tetralógia. Részei: Rajna kincseWalkür,SiegfriedIstenek alkonya. Mindegyiknek megvan a maga sajátos motívum-gyűjteménye, de mivel a drámák egymással összefüggenek, közös motívumok is vannak.
Trisztán és Izolda c. operájában Wagner a kromatikával összetöri a diatonikát. Sajátos harmóniavilág. Ez a modern zene, a punktualizmus egyik kiindulópontja - kromatika-vezérhangok-enharmonia.
Parsival már színpadi istentisztelet. Jellemzője: kevés cselekmény, mély drámaiság.
Wagner zenedrámáit külön színházban akarta előadni. Először Budán tervezett e célra saját operaházat építeni, ez azonban nem sikerült. II. Lajos bajor király segítette, hogyBayreuthban színházat építhessen. Akkoriban a legmodernebb operaház volt a Festspielhaus. Azóta többször korszerűsítették a mindenkori korszerű követelményeknek megfelelően. Nézőtere lejtős. Süllyesztett színpadját, melyen 100-150 ember könnyen mozog, modern világítással látták el. A zenekar is süllyesztve van, hangja a színpad felől hallatszik, a karmester sem látható. A Festspielhausnak saját társulata nincs, csak nyáron működik meghívott vendégművészekkel. Előadás közben hosszú szünetek vannak - hiszen egy-egy felvonás is rendkívül hosszú -, melyek uzsonna, vacsora elfogyasztására is adnak időt. A szünetek végét heroldok vezérmotívumok játszásával jelzik. Tapsolni nem szabad, a színészek csak a darab végén jönnek a közönség elé. A Parsival előadása után jó ideig még akkor sem tették.
Wagner, kevés kivételtől eltekintve, csak színpadi műveket írt. E kevés kivétel: Az apostolok úrvacsorája - oratórium, Weesendonk-dalok - ezt Weesendonk Matildnak írta.Siegfried-idill c. zenekari művét fia születése napjára írta feleségének, Siegfried c. operája két motívumából. Célja a Gesamtkunstwerk megvalósítása, ami azt jelenti, hogy szöveget, zenét, díszletezést, világítást, s mindent, ami egy opera előadásához szükséges, egyenrangú művészetnek tekintette. Megvalósította a végtelen dallamot. Egy egység egy felvonás.